Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu/atom
blfr7@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://regiujsagok.blog.hu/2022/03/05/elfogtak_a_betorokiralyt
Elfogták a „betörőkirályt”
2022-03-05T11:46:00+01:00
2022-03-05T11:46:00+01:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p>A hajdúböszörményi Hajdú Áruház ajtaján 1980. augusztus 8-án egy tábla tudatta a vásárlókkal, hogy aznap „technikai okok” miatt zárva tartanak. Az áruház vezetőjén és néhány alkalmazottján kívül csak rendőrök tartózkodtak benn. Ugyanis előző éjszaka illetéktelen látogató járt az áruházban, s az Ofotért részleg íróasztalát kifeszítve, magához vette az ott levő 4217 forint váltópénzt.</p>
<p><br />A helyszíni szemle során a nyomozók csak azt tudták megállapítani, hogy az ismeretlen tettes az egyik nyitva hagyott pinceablakon keresztül hatolt be, ám értékelhető nyomot nem hagyott maga után. A helyszíni szemlét végző rendőrök közül akkor még senki nem tudta, hogy e bűncselekménnyel vette kezdetét egy olyan sorozat, amely nemcsak Hajdú-Bihar megyében, hanem országos méretekben is páratlanná vált.<br />Ebben az évben az ismeretlen tolvaj még tizennégy bűncselekményt követett el, elsősorban a Hajdúböszörményi, illetve a Hajdúnánási Rendőrkapitánysághoz tartozó területen. Behatolt a Hajdúdorogi „Új Élet” Termelőszövetkezet pénztárhelyiségébe, s ott a lemezszekrényből 66 000 forint készpénzt lopott. A hajdúdorogi áfész központi irodaházában az íróasztalokat feltörve 5795 forintot lopott el, a balmazújvárosi áfész nagyhegyes! felvásárlótelepéről pedig 9800 forint készpénzt.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/betor.png" alt="betor.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>1980 végére az elkövetési módszerek hasonlósága, továbbá az a tény, hogy a tolvaj mindenhonnan csakis készpénzt vitt magával, megerősítették a felderítésben dolgozó nyomozók azon gyanúját, hogy a betörések elkövetője egy és ugyanaz a személy. S tudták: a felderítés nem lesz könnyű feladat, mert a bűnöző az addigi betörései helyszínén sehol nem hagyott maga után értékelhető nyomot.</p>
<p style="text-align: center;"><em>1987-ben a Magyar Rádió készített egy rádiójátékot is az esetekről:</em></p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/yLgNoUVm47I" title="YouTube video player" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" width="560" height="315" frameborder="0"></iframe></p>
<p>A sorozat folytatódott:</p>
<p><br />1981-ben 12. 1982-ben 29 (!), 1983- ban 7, 1984-ben pedig 10 betöréses lopásit, illetve annak kísérletét követte el az ismeretlen. Betört többek között a Debrecenhez tartozó Józsán a postahivatalba, ahonnan 337 466 forint készpénzzel távozott. E bűncselekmény helyszínén a bűn¬ügyi technikusnak sikerült értékelhető lábnyomot rögzíteni, akárcsak a konyári postahivatalban is, ahol a zsákmány értéke meghaladta a százötvenezer forintot. Postahivatalok, takarékszövetkezetek, termelőszövetkezetek irodahelyiségei és magánlakások egyaránt szerepeltek a helyszínek között, s a lista 1981 őszéig egyre csak bővült.</p>
<p><br />Persze, a betörések számának növekedésével a nyomozók rendelkezésére álló támpontok is szaporodtak. Így például az egyik helyszínen sikerült ujjnyomot rögzíteniük, ám ezek az ujjnyomok nem szerepeltek a rendőrségi nyilvántartóban. Mivel a bűncselekmények több, mint kilencven százalékát a megye területén követték el, a rendőrök arra a következtetésre jutottak, hogy a betörő csaknem bizonyosan a megyében lakik, vagy állandó jelleggel ott dolgozik. Ezt a feltevést erősítette meg az a tény is, hogy az ismeretlen tettes mindig tudta, hol keresse a pénzt, soha, sehol nem mozgott fölöslegesen.</p>
<p><br />Nem túlzás, ha azt mondjuk: a Hajdú-Bihar Megyei Rendőrfőkapitányság bűnüldözői ebben az időszakban a tűt keresték a szénakazalban. Egymást követték a tettes felderítésére irányuló akciók, ám a betörő kicsúszott az őt üldözők kezei közül.<br />Aztán, 1984 júniusában értékes adathoz jutottak a felderítésben dolgozók: egy újabb betörés kapcsán megtudták, hogy a feltételezhető bűnelkövető egy piros színű 1500-as Lada gépkocsival közlekedik. Ezt az autót ugyanis több tanú látta a bűncselekmény helyszínének közelében, a betörés feltételezett időpontjában.</p>
<p>A kör leszűkült, most már annak kellett utána nézni, hogy kiknek a birtokában van ilyen autó. Újabb tanúk jelentkeztek, s közülük többen elmondták, hogy a kérdéses piros színű Lada hátulján egy szakszerűtlenül felszerelt vonóhorog van, s a csomagtartó környékén hiányzik a „Lada" felirat, továbbá, hogy az autó rendszáma UX betűjelekkel kezdődik.<br />A megyében huszonhárom ilyen betűjellel kezdődő rendszámú gépkocsi volt a nyilvántartás adatai szerint, megkezdődött tehát tulajdonosaik ellenőrzése. Ugyancsak a nyilvántartó adataiból kiderült, hogy a huszonhárom autóból mindössze kettő van utánfutó vontatására is levizsgáztatva. A nyomozók először tehát e két kocsi gazdáját ellenőrizték tüzetesen.</p>
<p>Egyikük Gorbay József 35 éves hajdúböszörményi egyéni gazdálkodó volt, akinek gépkocsiját a tanúk határozottan felismerték. A gépkocsi alapos átvizsgálásakor, különböző — betöréshez is használható — eszközök, szerszámok, valamint 7500 forint készpénz került elő. így, a tanúvallomásokra, vala¬mint az autóban talált holmikra tekintettel, Gorbayt bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték.<br />A 35 éves férfi a kihallgatások első szakaszában tagadta, hogy bármi köze lenne a bűncselekmények elkövetéséhez. Az elébe tárt bizonyítékok — az immár azonosított ujjlenyomatok és lábnyomok, valamint az autójában megtalált feszitőeszközöktől származó nyomok — hatására belátta, hogy további értelme már nincs a tagadásnak, s beismerő vallomást tett.<br />A Gorbay-ügy aktája végül is már „kitett” egy páncélszekrényt. Csupán a helyszínelés több hetet vett igénybe, amikor a betörő megmutatta a rendőröknek, hol követte el bűncselekményeit. összesen hetvenkilenc betöréses lopást követett el, s az állami szerveknek, szövetkezeteknek, magánszemélyeknek több, mint kétmillió forintnyi kárt okozott. A Büntető Törvénykönyv rendelkezéseit ismerve bizonyos, hogy a hajdúböszörményi betörő most jó ideig nem fog munkát adni a rendőröknek ...</p>
<p><br />VEZDA JÁNOS</p>
<p>Fotó: SEBESTYÉN JENŐ</p>
<p>Néphadsereg 1985</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2022%2F03%2F05%2Felfogtak_a_betorokiralyt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2022%2F03%2F05%2Felfogtak_a_betorokiralyt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2022%2F03%2F05%2Felfogtak_a_betorokiralyt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Elfogták a „betörőkirályt”"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2022/03/05/elfogtak_a_betorokiralyt#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/17772624" border="0" /></a><br /></p>
1985
betőrőkirály
Vezda_János
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/betor.png
https://regiujsagok.blog.hu/2021/03/28/ujpetrei_milliomosok
Újpetrei milliomosok
2021-03-28T16:06:18+02:00
2021-03-28T16:06:18+02:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/ut.png" alt="ut.png" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" width="397" height="665" />A tanácsházán a rolót rég lehúzták, a téesz irodán ilyenkor már legfeljebb csak a takarítónők serénykednek, teljesen ránk esteledett, sehol egy lélek.<br />— Hol álljunk meg? — kérdezi Gyuri. <br />— Ahol embert látunk.<br />Az Ady utca vége felé a sötétben egy hadaró beszédű, mindazonáltal roppant készséges fiatalember a tűzifát rendezgeti. Nyilván már akkor is öreg este lehetett, amikor meghozták, aztán sebbel-lobbal a ház elé hajigálták.<br />— Ezekben az új házakban kik laknak? — tudakolom.<br />— Tagok. Áfész-tagok és téesz- tagok. Én is téesztag vagyok, feleségem meg áfész-tag. Apósom is tag, anyósom is tag.<br />Elnézek mellette, az estében a mészszagú csendességben egy közeledő autó fényszórója Rosszabb idő óta téglahalmokat, sóder-dombokat és itt-ott elárvult betonkeverőket világit meg. A kép egyértelmű: saroktól sarokig építkeznek. Zavartan hallgatok: „tagok”. Az zavar, hogy nem értem, mit akar ezzel mondani. Tanácstalan vagyok. De amit most még nem tudok, nem tudhatok, arra másnap magamtól rájövök. Ez a fiatalember úgy véli, ha kijelenti az új házakban mindenütt „tagok” laknak, akkor ezzel az égvilágon mindent megmondott.<br />A községhez közelebb kerülve, több embert megismerve, megtanultam: Újpetrén a tagsági viszony erkölcsi kategória és magyarázat a kézzel fogható, a szemmel látható javuló életnívóra.<br />Tagnak lenni tehát annyi, mint egy hús- és gabonagyár résztulajdonosának lenni.<br />A téesz újságjában Zeier Béla háztáji főágazat vezető kifejti: „A háztáji főágazat 1982-ben legeredményesebb évét zárta a termelőszövetkezet fönnállása óta. 47 945 000 forint árbevétellel dicsekedhet, több mint nyolcmillió forinttal túlteljesítve a tervet. Vegyük még ehhez hozzá, hogy a 13 község határában gazdálkodó újpetrei Petőfi Tsz a tagoknak tavaly kifizetett 37 millió forint munkabért, s noha arról nincs nyilvántartás, hogy a milliókból mennyi esik Újpetrére, egy dolog bizonyos: a kereset, a bevétel meg kell, hogy látszódjék, ha nem herdálják el akkor abból előbb-utóbb családi ház, bútor, autó, üdülő, tehát vagyon lesz mindenképpen.<br />Hát igen. Életemben először ma este Pécsről keveredtem Újpetrére, egy jegyzetfüzettel és a Hungaro Hotels idegeneket eligazító laptérképével a kezemben. Az utóbbit a Hotel Pannónia előzékeny portáján kaptam, használjam egészséggel. Használom. Újpetre alatt félkörben Máriagyűd, Siklós, Villány, valamivel lentebb Beremend. Ide már néhány lóugrás a déli határ, Eszék sincs túl messzi s kicsiny hazánknak ebben a mediterrán csücskében néha rekordtermést ad a füge. Baranya megye térképét böngészgetve végig azon törtem a fejem, lehetett-e nekem valaha újpetrei ismerősöm? Mintha lett volna. De hol? Katonaságnál, kórházban, IBUSZ- úton? Még régebben a technikumban? Hiába, nem jut eszembe.</p>
<p>Újpetre. A régi lexikonokban még Rácpetre A harmincas évek első felében 1933-ban magyarosították Újpetrére, s ez a névváltozás márcsak azért is meglepő, mert ebben az időben a község tiszta német község, ennélfogva stílusosabb lett volna Svábpetrére keresztelni.<br />A faluból soha ki nem mozduló, a külvilággal semmiféle kapcsolatot nem tartó asszonyok a magyart nem, vagy csak törve beszélték, de nem is volt rá szükség, hogy beszéljék, mivel egymással kizárólag az anyanyelvükön érintkeztek. Negyvenöt után a kitelepítés során mindössze 25 házban maradt meg a régi tulajdonos. Délről, északról, keletről „új honfoglalók” érkeztek, úgyhogy Újpetre rövid idő alatt kevert, vegyes nemzetiségű község lett: gyakori a vegyes házasság és a svábság kiváló tulajdonságai — a beosztás, a rendszeretet, a munkában a kitartás, — lassan a jövevényekbe is beépülnek. Szépen karbantartott házaival, napsütötte udvaraival, tiszta gangjaival olyan ez a község, mintha kiglancolták volna. Bari Jánostól meg is kérdeztem: „Maguknál búcsú lesz?” Lesz, persze, hogy lesz, de nem most hét végén, hanem majd Imre-napkor, november ötödikén.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/tap.png" alt="tap.png" class="imgnotext" /></p>
<p>A fiatalember látva elbambulásomat, gondterhelten kérdezi:<br />— Valami baj van?<br />— Dehogy. Csak miközben magára figyeltem, szüntelenül azon járt az eszem, milyen Újpetre vagyoni helyzete.<br />Meghökken.<br />— Mije?<br />— Vagyoni helyzete.<br />Töpreng.<br />— Tűrhető — szólal meg végül — de ne feledjük, minálunk szakadásig dolgoznak az emberek. öt-hat órát alszunk, a többi munka. Ezzel remélem mindent kifejtettem — karjait széttárja. Különben ő csak félig helybeli. Nősüléssel került Újpetrére. Mit mondhat még? Mentőötlete támad, laknak itt mások is, három-négy házzal odébb például Kurucsaiék, a férj téesztag, felesége áfésztag, ők helybeliek, szívesen átkísér hozzájuk, errefelé nem a tyúkokkal szokás nyugovóra térni, nyilván tévéznek, de talán még a vacsorával se végeztek.<br />Gyerünk Kurucsai Lászlóékhoz. A család éppen a vacsorát fejezi be, a két fiú teát kér és visszavonul a gyerekszobába. „Mi még együtt aludtunk a szüléinkké!” — mondja felémfordulva Kurucsai László, felesége meg szíves háziasszonyként a váratlan vendégeknek gyorsan terülj asztalkámot varázsol s amíg a kolbászt, a hurkát, a disznósajtot szeleteli, egyre hangoztatja: „Ez a legkevesebb.” Istenem, ennyi finomságért a felszabadulás után, a cserevilágban két aranyórát adtak volna. A cserevilágról Kurucsaiék természetesen tudnak, persze személyes emlékük nincs, nem is lehet, akkor még nem éltek. A harmincnégy éves férj téeszkőműves, egy évvel fiatalabb felesége csakugyan áfész-tag, fizikai munkásként kezdte, a hetvenes évek végén leérettségizett, feljebb, egyre feljebb, jelenleg az áfész bérügyi csoportvezetője. Életrevaló, talpraesett fiatalasszony.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/partt.png" alt="partt.png" class="imgnotext" /></p>
<p>Asztalhoz ülünk, s dicsérjük a böllért, a szájaízét. Kiderül, maga a házigazda a böllér. Tudományát legénykorában, még otthon, a szülői házban tanulta. Édesapja nyugdíjas téesztag, jószághoz értő, jószágszerető parasztember, most is teli az istállója — másnap megnéztem — fejős tehénnel, üszővel, a baromfiól előnevelt csirkével, a disznóól sertéssel. „Jószágot természetesen mi is tartunk, anyakoca, malacok, baromfi, csak a fizetésből nehéz volna mindent összehozni” — szögezi le fiatal vendéglátónk, kezét körbelendítve.<br />— Tartsunk vagyonleltárt — javasolom, s a konyha szagelszívó berendezését mustrálgatom.<br />— Mit?<br />— Vagyonleltárt. Próbáljuk felbecsülni, tizenöt éves házasok-ként mire jutottak.<br />— Nahát, erre soha nem gondoltam — mondja kíváncsian és érdeklődve a fiatalasszony.<br />A vagyonleltárt várakozásteljes izgalom közepette a nappaliban tartjuk, a szakmát, a végzettséget forintértékben meghatározhatatlannak minősítjük, a családi házat (háromszoba-összkomfort) az autót, a berendezést, a felszerelést, a bútort, a jószág-állományt inkább le. mint felértékelve összesen egymillió forintra taksáljuk. Nincs összeadás! hiba? Nincs. Ez itteni forgalmi áron számolva körülbelül egymillió forint. A fiatalasszony elneveti magát, férje meg elégedetten szemlélődik, egyikőjük se hitte, hogy ilyen érték van a tulajdonukban.<br />Másnap délelőtt legelőször annak néztem utána, Kurucsai Lászlóék vagyoni helyzete mennyire általános az ezerkétszáz lelkes Újpetrén. Általános. A kitelepítés után még évekig nincstelen községben a családok nyolcvan százalékának anyagi helyzete — százötven-kétszázezer forint ide vagy oda — megegyezik Kurucsaiékéval. Néhány család minden bizonnyal anyagilag jobban áll, néhány viszont alkoholizmus, betegség, öregség, elégtelen életvezetés folytán nincstelen, azt lehet mondani, szegény, teljesen vagyontalan.<br />„Én szerencsés helyzetben voltam, szüleim már legénykoromban lehetővé tették, hogy saját zsebre dolgozzak, disznókat hizlaljak, a bevétel az enyém lett, úgyhogy harmincezer forint indulótőkével nősültem. Ehhez jött a szülői segítség. Munka, összefogás, és most ott tartunk, hogy az öcsém és a bátyám anyagilag úgy áll, ahogy én állok” — mondja Kurucsai László.<br />Újpetrén törvény, hogy a szülő a gyermek kezébe szakmát, és indulótőkét adjon. Mindenki megkapja?</p>
<p>A nincstelenek kivételével mindenki. Idős szülők szájából mintha összebeszéltek volna, semmi mást nem hallottam, csak azt: ..Mi azért dolgoztunk, azért spórolunk, hogy a gyerekeknek könnyebb legyen”. Hoffman Imre téeszbrigádvezető, aztán most éppen ezekben a hetekben Földi Dezső Márta lánya sokat tudna arról beszélni, hogy mit jelent számukra a szinte parttalan szülői támogatás.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/medenc.png" alt="medenc.png" class="imgnotext" /></p>
<p>A község vagyoni helyzete érdekel. Vas Henrik tanácselnök megfontoltan és alig hallhatóan — füleimet kell hegyeznem — erre így felel: „Talán kicsit kifordítanám a kérdést. Az újpetreiek az átlagosnál lényegesen törekvőbb emberek és ide eredeztethető vissza, hogy amilyen a családok vagyoni helyzete, ugyanolyan Újpetre vagyoni helyzete. Ráadásul az itteniek igényesek, modern szemléletű, korszerűen gondolkodó, szépre-jóra egyaránt fogékony emberek, szeretik a kényelmet. Ez mind nagy hajtóerő. 1977-ben elkészült a törpevízmű, családonként tizenötezer forintos hozzájárulással. Azóta valamennyi lakóházba bevezettük a vizet és a régi épületekben is megcsinálták a fürdőszobát. Hűtőláda, színes tévé, gépkocsi, ki tudja mennyi van. Sok. Az ilyesmit már rég nem tartjuk számon.”</p>
<p>Újpetre! Egy kedves, barátságos községgel ezen a tavaszon ismét gazdagabb lettem. Ritka szép téesz-központjában csak néztem: téesz-központokban már sok mindent láttam, úszómedencét még nem. Az újpetreiek a magukét 39 fokos termálvízzel valamikor még a hetvenes években építették. Megmondhatom: nagy volt bennem a kísértés, hogy megálljunk jóval előtte, Kozármislenyben. Mégse tettük. Azért nem, mert Kozármisleny a „felső szomszéd” már nem igazi község, Újpetre viszont földműves, állattenyésztő, mező¬gazdasági munkás népességével még az. Valódi, de mai.</p>
<p><br />SzP</p>
<p> </p>
<p>Képes Újság 1983.04.02</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2021%2F03%2F28%2Fujpetrei_milliomosok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2021%2F03%2F28%2Fujpetrei_milliomosok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2021%2F03%2F28%2Fujpetrei_milliomosok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Újpetrei milliomosok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2021/03/28/ujpetrei_milliomosok#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/16482856" border="0" /></a><br /></p>
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/ut.png
https://regiujsagok.blog.hu/2021/01/02/buganal_buda
Bugánál Budán
2021-01-02T14:24:11+01:00
2021-01-02T14:24:11+01:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/bugadoktor.png" alt="bugadoktor.png" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Tizenkét éve gyűlik az anyagom Buga doktor portréjához. Tucatnyi esztendeje dolgozunk ugyanazon szerkesztőségben. Naponta hallom, amint az összetéveszthetetlen hang kiszűrődik a szerkesztőségi folyosóra : „.. .csak azt tanácsolhatom, kezelőorvosát ne fájdalomcsillapítókért ostromolja, hanem kérje meg, utalja be..., disznóölés után az őszi zsírszegény táplálkozás az ellenkező végletbe csap át...” — dr. Buga László diktálja gépbe üzeneteit. Szivarfüstjével együtt bodorodnak a sikamlós viccek a derűs kiszólások. Buga doktor munkaszobáját nem ijedt sóhajok és szigorú éterillat lengi be, hanem a barátság és a jókedély verőfénye. Pedig Buga néha dörmög is. Néha zsémbes. De mindig Buga.</p>
<p>Az meg mit jelent? Egyszer már le kell írnom a teljes nevén és címén: dr. Buga László érdemes orvos, az Egészség című lap főszerkesztője, a Rádió és a Szabad Föld egészségügyi tanácsadója, a TIT Egészségügyi Országos Választmányának titkára.<br />Milyen?<br />Más, mint amilyennek az ember képzeli.<br />Aki csak a rádióból ismeri népi ízeket és mindig praktikus tartalmakat hordozó beszédét, az talán még azt is gondolhatná: nádtetős házban él; fejőszék az ülőalkalmatossága; ha megfárad az előadások fogalmazásában, befog a homokfutójába és kocsizik egy nagyot.<br />Buga doktor Budán él egy szép, magányos házban. Szobájában orvosi hallgatót is látok, de Gulácsy-rajzot Székely Bertalan-festményt, Szűr-Szalbó-karikatúrát is. Megáll egy kép előtt és a szignálatlan alkotás felé bök kuncogva:<br />— Állítólag Munkácsy.<br />A bíborban fürdő táj valóban a nagy festő színvilágát idézi föl, az ecsetjárás is a hajdanvolt asztalosinas korai műveire emlékezteti az embert.<br />Aztán népi cserepeket mutat a házigazda, egy pipagyűjteményt, a cserépkályha előtti orosz szamovárt. Egy portré magát a doktort ábrázolja.<br />Ha ezek között a tárgyak között látom Bugát, merőben más, mint amilyennek a szerkesztőségi folyosóról ismerem.<br />A szerkesztőségi Buga úgy ontja a tanácsadó leveleket, mint egy levelező automata. A budai Buga doktor arcán már ott van a hetvenedik éve felé iparkodó ember fáradtsága. Ez a beszélgetés is húzódott néhány napig, mert az orvos kórházban volt.<br />— Mi baj ért Laci bácsi?<br />Az elegáns tollú doktor úr egy csintalan kamasz öniróniájával mondja:<br />— Belaktam. Fütyültem a diétára. És ez lett..,<br />Igen, közelről nemcsak a tárgyak, az egyéniségek szabálytalan részletei is kirajzolódnak. Mert mit mond Buga doktor, ha másnak ad tanácsot?<br />— Az. egészséges életre akarok nevelni.<br />Jó természettudományos fölkészültség birtokában végzi Laci bácsi ezt a munkát. Ám a Fészek utcai házban most mégsem erről beszélünk, hanem elővesz egy album alakú könyvet, melynek elejére ezt írta: „Csak magamnak”. Buga doktor verseit tartalmazza a „titkos” könyv.<br />A szomszéd szobából behallatszik a tévé hangja. Lóversenyt közvetít. Egy lóról beszél a riporter, a paripa huszonegyszer futott az idén és háromszor nyert.<br />— Figyelsz? — kérdi vendéglátóm.<br />— A gyalogdoktor énekét olvasom. Olvassa:<br />— ... Lábam alatt göröngy, hónom alatt árok .. .<br />— felém se köpnek az egészségkirályok.<br />Gyalogutak körül a bánatok nagyok. Azok közt kódorgó gyalogdoktor vagyok.<br />— Ezt mikor írtad? — vallatom a pipából szivarozó öregurat.<br />— Amikor falusi orvos voltam, és kifirkáltak velünk a nagyok.<br />Aztán versben megírt orvosportrékat olvas, Pasteurét, Semmelweisét, Tétován arra célzok, hogy verstechnikája a Cvranót fordító Ábrányi Emil ritmikai és rím megoldásaira emlékeztet. Nevetve vállalja a rokonságot és könyv nélkül idéz egy monológot az örökzöld romantikus verses játékból.<br />A tévében már táncdalokat énekelnek.<br />— Mikor halt meg beteged utoljára? — rántom vissza a versek világából, Berda József és Ladányi Mihály itteni látogatásainak emlékei közül a gyógyító Bugát.<br />— Még falusi orvos koromban. Rettenetes volt. Amikor a gyászmenet végigviszi a falun a holtat, és énekük behallatszik a doktor rendelőjébe is ... Most már régebben nincs közvetlen kapcsolatom betegekkel.<br />Igen, itt minden más ... Megtudom, hogy apja-anyja néptanító volt. Nagyapja cipész ... ősei között szlávok is akadtak, ő maga Bukovszky néven kezdte pályáját. Beszél szlovákul — a szép magyar beszédben olyan mestere volt, mint Ascher Oszkár — elszakíthatatlan érzelmi szálak fűzik csehszlovákiai szülőfalujához.</p>
<p>Egyik őse Damjanich tábornok parancsőrtisztjeként vett részt a szabadságharcban. Ismerte Csernoch hercegprímást, de ugyancsak Esztergomban barátságába fogadta őt az a fényképész, aki a forradalom marxi igéit terjesztette a prímás városában. Diplomát szerzett a régi világban, s az elaggott történelmi szakasz záróképében Buga doktort letartóztatták a nyilasok.<br />A tévében híreket olvasnak.<br />— Mondj egy kedved szerinti ebédet<br />— biztatom.<br />Mondja:<br />— Húsleves, metélt tésztával, bele egy kis zöldpaprika... Nekem mindegy, hogy milyen hús, de utána hús legyen. Lehet egy jó szaftos fasírt is. Minden ebéd végén tésztát kívánok. Főtt tésztát. És gyümölcsöt. A rafinált ételeket nem szeretem.<br /> <br />És mondja, hogy édesanyja, ha kedvezni akart neki gyermekkorában, házi szilvalekvárral örvendeztette meg. És a tanítóház légköréről beszél.<br />— Apám mondta: jött száz summás, nem látod, hogy három lavórjuk van?... Nem látod, hogy szalonnából is kevés jut nekik? Nem látod?<br />Megpillantok néhány könyvet a fekhelye mellett.<br />— Miket olvasol, Laci bácsi?<br />Kezembe nyom egy kötetet:<br />— Ez az én szépirodalmam.<br />A barna fedelű kötet dr. Lipták Pál „Embertan és ember származástan” című munkája. De kiderül, hogy mégsem csak ezen a szellemi táplálékon él. A polcon Arany, Gárdonyi, Mikszáth munkái. Buga doktorban van valami Mikszáth pipaszó mellett adomázó figuráiból. És nem lep meg, amikor imigyen egészíti ki a tájékoztatást:<br />— Ha nagyon fáradt vagyok, itt van Tóth Béla anekdotagyűjteménye .. . Vagy Koller munkája a kromoszómákról és a génekről.<br />Teát tölt és mákos süteménnyel kínál. Olyannal, amilyet manapság csak azok a háziasszonyok sütnek, akik még nem rövid tanfolyamokon tanulták a fehérasztal szolgálatának titkait.<br />Nézem Buga doktort, aki a minap jött meg a kórházból. Egy emberöltővel ezelőtt mondta el első előadását a Szeged-Alsóvárosi Gazdakör parasztjai előtt. Azóta hány ezerszer magyarázta az egészséges élet titkait?</p>
<p>Irt tizenhét könyvet. (Este nvolc-kilenc körül már ágyban van, hajnali három-négy óra tájban már ébred és íróasztalához ül, hatkor már reggelizik.) Idén húszéves a Rádió „orvosi tanácsok” adása, melynek keretében Buga doktor ezernél jóval többször állt a mikrofon elé. Húsz évnél hosszabb idő alatt húszezernél több levélre válaszolt a Szabad Föld tanácsadójaként.<br />— A levelek hetvenhárom százaléka faluról jött — mondja. — Huszonhét százalékán városi bélyegző volt.</p>
<p>A tanácsot kérők hatvanöt százaléka nő, harmincöt százaléka férfi. Ami a válaszokat illeti: az esetek negyvenegy százalékában csak jó szót tudtam adni. A levelek tizenöt százaléka nem egészségügyi problémát tartalmaz, öt százalékuk merő ostobaság, olyan tartalmú, hogy arról beszélni sem érdemes. A levélírók két százaléka szerencsétlen elme-beteg ... Ám a panaszok harminckilenc százalékára eredménnyel kecsegtető kézzelfogható, komoly tanácsot adhattam.<br />Ezt egy hatvanhat éves férfi mondja, akinek arcán csak a példás önfegyelem palástolja most is a fáradtságot. Képeket mutat fészekaljnyi családjáról — négy gyermeke, hat unokája van ... Az idén Budapesten hetvenöt, vidéken kilencvenhat előadást tartott. Nem ismerek embert, aki elfoglaltabb volna. Amikor búcsúzáskor már az utcáról nézek távolodó alakjára, csak egyre gondolhatok: ... neki vajon ki beszél a hosszú élet titkáról?</p>
<p>BAJOR NAGY ERNŐ</p>
<p>Tükör 1972</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2021%2F01%2F02%2Fbuganal_buda%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2021%2F01%2F02%2Fbuganal_buda%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2021%2F01%2F02%2Fbuganal_buda%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bugánál Budán"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2021/01/02/buganal_buda#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/16364488" border="0" /></a><br /></p>
1972
Tükör
Buga_doktor
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/bugadoktor.png
https://regiujsagok.blog.hu/2020/12/26/bogdan_anna_az_utolso_karacsony
Bogdán Anna - Az utolsó karácsony
2020-12-26T08:00:37+01:00
2020-12-26T08:00:37+01:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/ba.png" alt="ba.png" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Karácsony este volt. Nagy pelyhekben hullt a hó. Az ablakon át kivilágítottak az utcára a karácsonyfák fényei. Futva érkeztem a lakásukhoz, mint aki menekül a tél elől. Fehér hóemberként léptem a szobájukba és megálltam vele szembe tehetetlenül. Észrevette a zavaromat.<br />— Tegye le a kabátját kislány — mondta. — Tegye le hamar ... hamar.<br />Zavaromba, a kabátomat egy székre tettem.<br />— Vedd el fiam a kislány kabátját — szólt a feleségének, aki érkezésemre jött ki a másik szobából.<br />Fogta a kabátomat, kivitte az előszobába és felakasztotta a fogasra. Én csak álltam továbbra is zavartan, rá-rá pillantva a tolókocsiban ülő férfira.<br />— Üljön le kedves és mondja: mit inna? Van sör is, bor is.<br />— Bort. Igen, ha van vörös bor, az talán jó lenne.<br />A fenyőfa gazdagon díszítve állt a faragott szekrények mellett. A barátnőm lekapcsolta a villanyt, csak a gyertyák lobogásából hajolt ránk csendben a fény.<br />— Finom ez a vörös bor. Ezt szeretem — törte meg a csendet.<br />— Örülök, hogy ízlik.<br />— Csodálatos idő van odakint.<br />— Igen. A hó megszépíti a karácsonyt.<br />— Esik, Csak úgy szakad.<br />— Elég lenne belőle kevesebb is.<br />— Majd segítek ellapátolni, jó?<br />Legyintett. Rájöttem, hogy rosszat szóltam. Neki nem lehet „segíteni”. A tolókocsiból nem lehet havat lapátolni. Gyorsan fordítottam a szón. Ittunk, és jelentéktelen dolgokról beszélgettünk. Mégsem felejtem el soha azt a karácsonyt.<br />Sallai Zoltán hivatásos táncos volt. Megfordult az ország valamennyi nagy színpadán.<br />Végigtáncolta Európát. Táncolt, Párizsban, Rómában, Madridban, Londonban, övé volt az egész világ. Siker, dicsőség volt az élete.<br />És egyszer... Egyszer minden végétért!<br />Amikor azután a borzalmas műtét után felébredt a kórházi ágyon, még akkor sem akarta elhinni ami vele történt. Megtapogatta a takaró alatt a testét — nem voltak lábai.<br />Velőtrázó ordítás tört ki a torkán.<br />— Nem! Nem igaz!...<br />Aztán eszméletlenül zuhant vissza a párnára. Úgy érezte valami megszakadt benne, ott belül, mélyen és vérzik a lelke.<br />Borzasztó volt!<br />Kegyetlenül megfizetett a sikerekért, a boldog percekért. Minden percért, minden pillanatért százszorosán megfizetett. A lába volt a mindene, az élete, a kenyere és azt vesztette el ami a legdrágább, legfontosabb egy táncosnak.<br />Hónapokig nem szólt senkihez, csak nézett mozdulatlanul maga elé. Monoton egyhangúságban teltek körülötte a napok. Megkövesedett benne minden. Gyűlölte az ünnepeket. Nem kellett neki az ajándék. Nem ízlett neki az étel. Csak a cigarettát szívta keserűen. Nem akart többé embereket látni. Még a postásra is haragudott, aki naponta hozta az újságot.<br />Az idő lassan begyógyította a csonka végtagok sebeit. De a lélek mélyén örökre ott maradt a megcsonkított élet fájdalma.<br />A tavasz, a jó idő kicsalogatta a teraszra, ahol a rózsalugas eltakarta a kíváncsiskodó szemek elöl. Ült a székében, mozdulatlanul. A haja hófehér lett. Dús szakálla beborította egész arcát; csak a szemei világítottak hideg fénnyel a homloka alatt. Órákig nézte mozdulatlanul a zöld pázsitot, a ház előtt álló örökzöld fenyőket és a napon sütkérező cicót.<br />Cicó — a nagy fekete macska — volt az egyetlen lény akihez volt meleg szava. Cicó ugyanaz életéből, sorsából semmit sem értett, de megérezte, hogy a gazdájának szüksége van rá. Ha meghallotta a hangját, puhán az ölébe huppant és egész testével hozzásimult.<br />A barátai, ismerősei, művésztársai lassan törölték emlékezetükből a tolószékhez kötött embert. Magára maradt mint egy elfelejtett Krisztus-kereszt a falu végén, amihez már senki sem jár imádkozni.<br />A tavaszt követte a nyár, a nyarat az ősz és a tél. Cicó és a gazda beszorultak a házba. Ilyenkor a reggelek azzal kezdődtek, hogy be kellett gyújtani a cserépkályhába. Sokáig piszkálta, szidta a kályhát. De amikor a tűz már égett, a meleg mindig megnyugtatta. A langyosság átjárta testét, lelkét.<br />Olvasott naphosszat és várta a munkából hazatérő feleségét. Szerette az asszonyt aki sokkal fiatalabb volt nála. Az asszony is szerette őt. De az idő, a nyomorúság, a betegség lassan megtörte mindkettőjüket. Ő egyre indulatosabb lett. Ki-ki robbantak belőle a rejtett gorombaságok. A félelem, a féltés, a belső mardosás lassan felőrölte a szívét.<br />Gyűltek, gyűltek az elviselhetetlen évek — a tavaszok, nyarak, telek — míg elérkezett 1983 karácsonya.<br />Késő éjszaka búcsúztam el tőlük. Az arcára csókot adtam, balról is, jobbról is. Sokáig fogta, szorította a kezemet.<br />— Isten veled kislány — mondta.<br />És többé nem találkoztunk. A szíve nem bírta tovább a csonka életet. Amikor ismét náluk jártam már csak Cicó feküdt lustán, elnyúlva a karosszékben. Odakint közeledett a karácsony — 1984 karácsonya — emberek jöttek-mentek az utcán, párás leheletük hideg csókokat lehelt a zúzmarás téli csendre.</p>
<p>Képes Újság 1984.12.22.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F12%2F26%2Fbogdan_anna_az_utolso_karacsony%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F12%2F26%2Fbogdan_anna_az_utolso_karacsony%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F12%2F26%2Fbogdan_anna_az_utolso_karacsony%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bogdán Anna - Az utolsó karácsony"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2020/12/26/bogdan_anna_az_utolso_karacsony#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/16357546" border="0" /></a><br /></p>
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/ba.png
https://regiujsagok.blog.hu/2020/12/08/karacsony_az_uj_lakasban
Karácsony az új lakásban
2020-12-08T22:45:57+01:00
2020-12-08T22:45:57+01:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p>A barátságos otthon, a szép család, ősidők óta az emberi boldogság feltétele. Az otthon puha fészek, amely védelmezőn körülöleli a családot. Amikor boldog karácsonyt kívánunk, azt kívánjuk mindenkinek, hogy barátságos, meleg otthonában, meghitt családi körben köszöntsön rá az ünnep.<br />így lesz-e mindenütt? Nem így lesz. Sokan élnek még drága albérletben, vagy összezsúfolva fiatal párok, fiatal családok szoronganak az öreg szülőknél. De mindenkit éltet a reménység: jövőre vagy azután, vagy később, de bizonyosan új lakást kapunk! Jogosan reménykedhetnek, a szocialista magyar társadalom otthont készít minden honpolgárának. Csupán ebben az esztendőben 49 ezer lakást épített az állami építőipar, 4500 lakással többet, mint tavaly.<br />Meglátogattunk néhány családot, boldog emberekkel találkoztunk, akik új lakásban ünneplik a karácsonyt. Boldogságuk tanulság, hogy nem csak reménykedve várni, de tenni is kell azért, hogy az óhajtott új otthon valóság legyen. Ki-ki a maga módján, de valamennyien megdolgoztak érte, és látva az igyekezetet, a társadalom valamennyiüknek segített.<br />Ez a karácsony a mi hazánkban sok tízezer otthonban egyszersmind lakásavató örömünnep. Családi házak és új lakónegyedek ablakaiban ragyog az ünnepi fény.<img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/eck.png" alt="eck.png" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" /></p>
<p>Almási Istvánné gánti lány és bár városba, Székesfehérvárra ment férjhez, jól jött, hogy értett az állatneveléshez. Sokáig apósáéknál laktak, aki tsz-tag és a háztájiban, anyósával együtt, sertéshizlalásra szerződtek. így gyorsabban gyűlt a pénz a szövetkezeti lakásra. Férje posta alkalmazott volt, most portás a Velence Szállóban és a fiatalasszony is rokonszakmát választott, szobaasszony az Alba Régia Szállóban. Hét év alatt gyűjtötték össze a pénzt az új otthonra, közben a Zoli fiú megszületett, igy 30 ezerrel kevesebbet, összesen Z7 600 forintot kellett befizetniük a két szoba-hallos lakásért. A többit az állam előlegezte. Almásiék 30 év alatt fogják kifizetni a lakás árát, havi 460 forintos részletekben. A szekrényben már ott rejtőzik az ajándék, az új otthon első karácsonyfája alatt szép társasjátékok várnak Zolira.</p>
<p>A nagycsalád erejét hirdeti ez a szép ötszobás herendi ház, és a kalákába az állam is besegített, 60 ezer forint OTP-hitellel. Eckert Róbert formakészítő a Herendi Porcelángyárban, a felesége, született Glück Karolina, festő ugyanott. Tizenöt éve házasok, ennyi idő alatt gyűlt a házra való, de közben a három gyerek is megszületett. A gyermekneveléshez nemcsak szeretet és türelem, hanem sok pénz is kell, Eckerték a maguk erejéből nem építhettek volna ilyen nagy házat. De szerencsére hagyomány a Glück és az Eckert családban, hegy három gyerek kell a boldogsághoz és mindnek van jó szakmája, ügyessége, amit a házépítésnél is hasznosíthat. Összefogott hát a két munkás- család apraja-nagyja, minden testvérnek közösen építettek új házat, ez az utolsó is kész, a sorban a hatodik ...</p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/cstt.png" alt="cstt.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Hogyan segítheti a vállalat dolgozói fészekrakását? Csepeli János személyzeti vezető, a MAHART siófoki Balatoni Hajózási Igazgatóságán elmondta, hogy 1970 óta 1 millió 200 ezer forintot fordítottak lakásépítés támogatására, ebből az idén 350 ezer forintot adtak. Nagy szám ez, ha tudjuk, hogy a műhelyekben és a kikötőkben mindössze 500 ember dolgozik. Az üzemigazgatóság három mentesítő lakást is fenntart, abban laknak a fiatal házasok egy-másfél évig, amíg a saját lakásuk felépül. A képen látható kétszobás szárszói házat Király Lajos kormányos építtette, 80 ezer forint kamatmentes vállalati támogatással. Négy éve házasok. Amikor ott jártunk, a feleség munkában volt az Utasellátó Cukrászüzemében, a 3 éves Andrea az óvodában. A férj a szobák pingálására felügyelt. Apósa, Sarang József téesztag, ugyancsak gyönyörködik a fiatalok gyarapodásában. Éppen arról beszélgettek, hogy tavasz- szal az új kerítést is megcsinálják, illőt a szép házhoz.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/nevtelen.png" alt="nevtelen.png" class="imgnotext" /></p>
<p>A Révász család nem épít házat, nem vett lakást, nehéz lett volna összegyűjteni a rávalót. Pedig a férjnek és a feleségnek jó szakmája, hivatása van: Révász János Gyula az Irodagépipari Vállalat automata gépállitója, Gizella asszony pedig ápolónő. Öt gyermekük van! Zoli 10, Katalin 9, Tamás 7, István 3 éves, György pedig 9 hónapos. Öt honpolgárt adtak a hazának, hogy az időben tovább áradhasson népünk élete. Ök adták a legtöbbet, és cserébe a társadalom nekik adja a legtöbbet: háromszobás tanácsi lakásba költöztek Újpalotán, amelyre 7000 Ft-t fizetnek be. Hol a boldogság mostanában? Mindazoknál, akiknél jártunk, de Révászéknél a legnagyobb, mert náluk karácsonykor egyszerre heten örülnek a család boldog, békés ünnepének.</p>
<p> </p>
<p>Képes Újság 1974</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F12%2F08%2Fkaracsony_az_uj_lakasban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F12%2F08%2Fkaracsony_az_uj_lakasban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F12%2F08%2Fkaracsony_az_uj_lakasban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Karácsony az új lakásban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2020/12/08/karacsony_az_uj_lakasban#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/16324958" border="0" /></a><br /></p>
1974
Képes_Újság
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/eck.png
https://regiujsagok.blog.hu/2020/09/06/mire_valok_a_jegenyek_interju_szilvasi_lajossal
Mire valók a jegenyék - interjú Szilvási Lajossal
2020-09-06T09:31:06+02:00
2020-09-06T09:31:06+02:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/szilv.png" alt="szilv.png" class="imgnotext" /></p>
<p>Kamaszkoromban minden könyvét úgy olvastam, mint gyerekként Vernét, aztán Jókait, Mikszáthot: egy ültő helyemben, sokszor reggelig. Szerettem a történeteit; az „Egyszer volt szerelem" lopta a szívembe Sopront, amit azelőtt sose láttam; a „Ködlámpa", a „Légszomj", az „Ördög a falon" és a többi regény elbukó-feltápászkodó hősei engem is formáltak, gazdagítottak.<br />Már akkoriban hallottam ugyan, hogy „gyanúsan” sikeres, az ilyennek semmi keresnivalója a Parnasszuson. „Jobb körökben” illő volt fanyalogva ejteni a nevét. „Lektűrt” ír, „kommersz”, ma is ez a „szakértők” mintaszövege. Több mint tízmillió példányban vettük meg eddig a könyveit, ez a tény talán érdemel némi figyelmet. Ilyen sok műveletlen, rossz ízlésű tagja lenne az olvasók „táborának”?<br />A sors úgy hozta, hogy fiatalemberként, kezdő újságíró koromban összefutottunk szűkebb hazájában, Zalában. Megismerkedtünk, s első beszélgetésünk után „Napjaink Jókaija” címmel írtam is egy ügyetlenke dolgozatot róla a megyei lapban. Nem örült neki, ma már megértem. Az embert bárki bánthatja, bírálhatja, de akárki ne veregesse meg a vállamat. .. Azóta gyakran beszélgettünk, ám soha többé eszünkbe sem jutott, hogy eszmecseréinket interjúkká, pódiumbeszélgetésekké szidolozzuk. Most mégis rábeszéltem.<br />Mert megjelent a 25. regénye.<br />- Nincs jubileum - húzódozott. - Nincs semmilyen „alkalom”, ami szót érdemelne. És nem is szeretem az „évfordulókat", az úgynevezett kerek számokat, semmi jelentőségük.<br />-Csakhogy ez a könyv más, mint a korábbi huszonnégy!<br />- Már olvastad? Az más! És miért lenne ez a könyv más mint amit eddig írtam ? Szerintem nem az!<br />- Akkor mégiscsak van miről beszélnünk, nem igaz?<br />így történt, hogy hajlandó volt „hivatalosan” is szóba állni velem.<br />Mindezt azért bocsátottam előre, hogy tisztázzuk: nem vagyok „pártatlan”, talán objektív sem. Nem vagyok hivatásos kritikus, se riválisa, se ellensége, a barátja vagyok. Ne tessék tehát fenntartás nélkül olvasni ezt a beszélgetéspárlatot, s aki nem szereti „a” Szilvási-féle irodalmat, máris lapozzon tovább, nincs harag.<br />- Mindig a jelenről írtál. Mai történeteket olvastunk tőled, önmagunkkal találkozhattunk a regényeidben, mindennapi kisebb-nagyobb gondjainkra igyekeztél választ adni. Legfeljebb a közelmúltba kalandoztál néha, ha jól tudom, a „Csillaghullás", az „Apassionata" kivételével nem is írtál a vízválasztó előtti, a második világháborút, a felszabadulást megelőző időkről.<br />- Ebben a korban élek, ezt az elmúlt ötven évet ismerem „személyesen ”, ez lelkesít, ez izgat, ez ingerel. És elsősorban a kortársaimnak szerelnék hasznára lenni.<br />- És az utókor?<br />- Majd a helyemre tesz. Ha igazat írtam, használható „fényképek" maradnak a regényeim az életünkről, ha torzított a „szemüvegem ", kiselejteznek. ez magánügy, részletkérdés. Én nem az irodalomtörténet. nem is a jövő alkalmazottja vagyok.. Sose akartam „nagy író" lenni, a magam módján az ország építésében veszek részt, nem a saját szobromat próbálom farigcsálni. Nemigen járok író-olvasó találkozókra. csak ha elkerülhetetlen. Nem sopánkodok amiatt, hogy a könyveimet nem reklámozzák. Nem veszek részt belterjes irodalmi vitákban, „hagyományos" regényt írok., mert nem érdekel maga az irodalom. Nem is pózolok, nincs „üzenetem”, amit gondolok, azt ábrázolom, kimondom. a magam „lektűr" módján. nem osztogatok tanácsokat a politikusoknak, a gazdasági szakembereknek. Csak azt csinálom, amit szeretek, amihez — azt hiszem<br />- értek. Én tényleg komolyan gondolom, hogy mindenki „hős", mindenki legalább egy regény főszereplője lehetne. Mert mindenkinek döntenie kell, mit akar, hogyan él, merre megy, és ez nem megy „regénybe kívánkozó " csatározások nélkül. Én a „hőseimmel" példákat mesélek., követhető és vitatható példákat, s nem „biztos" igazságokat hirdetek. A saját érzéseimet, tapasztalataimat fogalmazom meg, és eszembe se jut azt állítani, hogy mindenben igazam van. De annyit talán használok, hogy az olvasóim is elgondolkodjanak. s netán jobban döntsenek, hogy mit akarnak csinálni az egyetlen életünkben, itt és most, hogy merre akarnak-tudnak menni. Igaz „riportképeket" akarok készíteni az életünkről, és a mai kérdések¬re mai. használható válaszokat igyekszem fogalmazni.<br />- Most mégis „idegen” terepre, a múltba kalandoztál. A „Jegenyék” című családregény első kötete, „A bojnyik" 1867-ben, a szabadságharc bukása, a kiegyezés korában kezdődik... Mi közünk Jegenye fához, a pásztorlegényből betyárrá kényszerült parasztgyerekhez, az őt üldöző nemes vármegyéhez, a múlt századi torzsalkodásokhoz, reménységekhez? Mit ad, mire felelhet nekünk az ő bukdácsolásuk, mit kezdjünk velük?<br />- Egy kis türelmei kérek:. Még nem tudhatom, hogy négy, öt vagy tíz kötetből áll-e össze ez a „család-regény". Most is magunkról, a jelenről írok, de vissza kellett lapoznom. Ha az ember úgy érzi, hogy eltévedt, hogy nem tudja, hol van és merre kell továbbindulnia, s ha nincs pontos térképe az előtte álló útról, meg kell állnia. Ilyenkor vissza kell nézni, tájékozódni kell.<br />- Elbizonytalanodtál?<br />- Mint mindenki. Nem tréfa az, amit a politikusok is, a gazdasági szakemberek is, amit valamennyien mondunk, érzünk: válság van. Nem csak gazdasági válság, nem csak infláció. Általános értékválság van, összetorlódtak a tévedéseink. A tegnapi, tegnapelőtti igazságokkal nem tudunk mit kezdeni, újabb és újabb reformokkal kísérletezünk, ködös, bizonytalan útszakaszhoz érkeztünk. Olykor az orrunkig sem látunk, tapogatózunk, botladozunk.. A múlt ismerete, megértése nélkül a jelent nemcsak érteni, vállalni se lehet.<br />- És a választ az íróknak kell megtalálniok? Az irodalom feladata, hogy kijelölje a követendő utat?<br />- Szó sincs róla. Annak ellenére nem írók és költők dolga ez, hogy a magyar irodalom mindig is részt kért a politikából, s ma is azt képzeli néhány íróember: ha ő lenne .felelős" poszton, jobban tudná, mit kell csinálni. Nem igaz, a legnagyobb író-költő is amatőr politikus, dilettáns szakember lenne. Ezzel nem azt mondom, hogy nekem és mindenkinek. aki sok-sok példányban kifejti, terjeszti a gondolatait, távol kell maradnunk a politikától. Dehogy kell, nagy a mi felelősségünk, sok a tennivalónk. A magunk posztján a saját műfajunk keretei között. Világéletemben vallottam, hogy ki-ki a saját dolgát igyekezzék tisztességesen, rendesen elvégezni, s ne másokra mutogasson.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/szilv.jpg" alt="szilv.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br />- Azt kérdeztem, miért „lapoztál vissza”, miért kezded ezt a napjainkig ívelő családregényt éppen a kiegyezéskori Magyarországon?<br />- Sok oka van ennek. A legfontosabbakat említem. Ez a nagyjából 125 év áttekinthető, a legtöbb fiatal is sokat tudhat róla a papáktól, a nagypapáktól, a családi szájhagyomány által közvetített „mesékből". Az én nagyapám, aki jobbágyősök parasztivadéka volt, s ácsmesterként bejárta a fél világot, itthon pedig mindenféle emberrel kapcsolatba került, sokat mesélt gyerekkoromban erről a közelmúltról. Neki köszönhetem egyébként, hogy „otthon" vagyok a háború előtti, a „békebeli" Magyarországon és érzem a 19. század végi Magyarország hangulatát is. Ha nem így volna, legföljebb tanulmányt írhatnék, regényt aligha. Aztán: a kiegyezés sorsforduló volt, s ennek az időszaknak - továbbmegyek: főszereplőinek - értékelése meglehetősen egysíkú, sok tekintetben igazságtalan is. Nyilván nem egy-egy regény, nem is egy író dolga, hogy Kossuth, Görgey, Deák Ferenc s a többiek valóságos erényeit- tévedéseit újra mérlegelje, de itt az ideje, hogy a megkövesedett címkéket - Kossuth „apánk", az „áruló" Görgey, a „kiegyező" Deák,, mint a „haza bölcse" és a többi - legalább megkérdőjelezzük. A kiegyezés után az én hitem szerint óriási lehetősége volt a nemzetnek, amivel nem tudott élni, amit elszalasztott. S azóta nem egy ilyen lehetőséget elpuskáztak őseink. Ezt akarom megírni, az egymásra torlódó tanulságokat szeretném felsorakoztatni. És a csoda megfejtését megközelíteni, hogy mi a titka annak: minden baj, tévedés, tragédia ellenére: élünk, itt vagyunk. Mintegy bizonyítva azt is, hogy semmi okunk most jajgatni, voltunk sokkal nehezebb helyzetben is.<br />- Vigasz?<br />- Tanulság! Sok tanulság! S a legfőbb: az ország vezetői korábban sose tudtak mit kezdeni a lehetőségekkel. a „nemnek", az okos emberek csak „levonták" időnként a következtetéseket és aztán ki-ki vérmérséklete szerint mosta kezeit, főbe lőtte magát, emigrált. A nép viszont itt maradt, kínlódott, nyomorgóit, kiegyezett, újra és újra talpra állt. Nem verte a mellét, nem magyarkodott határainkon túlról, ha nem küzdött. Ezért választottam a Jegenye család, egy parasztdinasztia történetét, a többiek mind mellékszereplők. Ők a századforduló szociális mozgalmainak is résztvevői lesznek, őket küldi a császár az első világháború frontjaira, ők lesznek a 19-es vörösök hátországa, őket nyomorgatják Horthy kakanollasai, s ők mennek a Don-kanyarba, bújnak pincébe és alakítanak termelőszövetkezetet, mennek a gyárakba a felszabadulás után . . .<br />- Hőseid tehát nem „a” hősök.<br />- Hősök, áldozatok, hagyjuk ezt. Engem a nemzet érdekel, a „közkatonák", akik hősök is, áldozatok is, akiknek egyetlen útjuk van: az élet.<br />- A Jegenye család történetét írod. Itt, az ablakodból éppen jegenyéket látsz. Magasra növő, semmirevaló fák, nincs termésük, árnyékot se adnak.<br />- Csak az utat mutatják. Tudod, a jegenye: útjelző, tájékozódási pont. Magányosan elszórt tanyák mellé ültették régen és az utak mellé. hogy éjjel, ködben se tévedjen el, aki elindul. Lehet, hogy az ablakomból látható fákról jutott eszembe, nem tudom, de felvállalom: ha visszanézek a jegenyesorra bízhatok abban, hogy ők eligazítanak, megmutatják, hogyan és honnan jöttünk. És akkor talán ráérezhetünk, hol vagyunk, merre kell menni, hol, milyen utak mentén érdemes kinőniük a jövő jegenyéinek.</p>
<p><br />SZÁNTÓ GÁBOR</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F09%2F06%2Fmire_valok_a_jegenyek_interju_szilvasi_lajossal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F09%2F06%2Fmire_valok_a_jegenyek_interju_szilvasi_lajossal%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F09%2F06%2Fmire_valok_a_jegenyek_interju_szilvasi_lajossal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mire valók a jegenyék - interjú Szilvási Lajossal"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2020/09/06/mire_valok_a_jegenyek_interju_szilvasi_lajossal#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/15752326" border="0" /></a><br /></p>
Szilvási_Lajos
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/szilv.png
https://regiujsagok.blog.hu/2020/08/31/palaudvar_muszempillaval
Pályaudvar műszempillával
2020-08-31T20:58:54+02:00
2020-08-31T20:58:54+02:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p><span data-offset-key="d4hf-0-0">1971-ben meglehetősen borúsan mutatja be a Nyugati-pályaudvart a Tükör riportere. Éppen az idén újul meg az pályaudvar, jövőre ha elkészül megnézhetjük, hogy mi maradt meg az ötven évvel ezelőtti dolgokból.</span></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/nyug.png" alt="nyug.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Egy forintért enyém ez az üvegcsarnok. Amikor a tányérsapkát, karszalagot viselő kapustól peronjegyet kérek, meglepődve néz rárn. Ritka vendég lehetek. Előveszi a tömböt, letép egy cédulát. A szabályok szerint utast váró, utast kísérő e jegy nélkül nem léphet be a Nyugati-pályaudvarra.<br />— Hányadik jegyet adja?<br />— Az elsőt — mondja a kapus, de nem biztos, hogy komolyan beszél. Tíz forintból nem tud visszaadni. Üres a kassza, a zsebéből kotorássza a pénzt.<br />Márványtábla hirdeti: százhuszonöt évvel ezelőtt innen indult az első gőzmozdony Vácra. Idén ezt a vonalat is villamosították. A Nyugati-pályaudvar viszont olyan mint amikor egy öregasszony forró nadrágot húz és műszempillát ragaszt. A kort nehéz eltitkolni.<br />De tisztálkodni azért lehetne: követ mosni, peront felseperni, padokat letörölgetni, üveget fényesre dörgölni.<br />Nagyon kevés a pad. És az a kevés is foglalt. Némelyek alvóhelynek használják Olyanok, akik se nem érkeznek, se nem indulnak. Végigsétálok a peronon. A hangszóró valamelyik vonat érkezését jelzi. Hogy melyiket azt nehéz kitalálni. Az utasok ebbe már régen belenyugodtak. Kérdezgetnek, érdeklődnek, nézelődnek. Melyik a C vágány, honnan indul a szolnoki?</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/nyug2.png" alt="nyug2.png" class="imgnotext" /><br /> Könny, zsebkendő lobogtatás. Találkozások és búcsúk. Egyensapkás, alacsony férfi nyeles lapáttal, seprővel közlekedik. Egyik cigarettacsikket besöpri, másikat otthagyja. Nem jövök rá a szisztémára: melyiket viszi, melyiket hagyja. Apró papírdarab a lapátra kerül, almacsutka marad, ö az egyetlen „takarító közeg” ezen a nagy pályaudvaron.<br />Bódék, fülkék, táblák. Elsősegélyhely, ügyelet reggel nyolctól—este nyolcig. Ha valaki este fél kilenckor lesz rosszul, azt az ügyeletes tiszt veszi gondjaiba.<br />Férfi fodrászműhely. Női nincs. Trafik. Telefonérme nincs. Telefonkészülék: szerelés alatt. Automatabüfé: halászlé nincs, meleg kakaó van.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/ny3.png" alt="ny3.png" class="imgnotext" /><br />Elsőosztályú étterem, esti cigánymuzsikával. Negyedosztályú büfé, főttkolbászzal és mustárral. Átmenet nincs. Fehér abrosz és piszkos pultok. Csokornyakkendős pincér és mocskos köpenyű nő, amint kézzel dobálja a forró vízbe a kolbászt.<br />IBUSZ helyiség a szokásos átépítéssel, felfordulással, bezárt WC-ajtóval. Információ, mosolytalan nőkkel. Csomagmegőrző automaták figyelmeztetéssel: „bánjanak vele kíméletesen”. Kultúrváróterem figyelmeztető táblával: enni, kártyázni, énekelni tilos! Természetesen esznek, kártyáznak, énekszó nem hallatszik. De mi benne a kultúr? — Valamikor itt kultúrát akartak adni az utasoknak a várakozási időben. Televíziókészülék is volt, ha jól tudom.<br />Rengeteg újság. Az automaták csak új kétforintosokkal működnek. De hol lehet kétforintos szert tenni? Sehol! Az újságos ad, szívességből. Kánikulai hűsítő kendő a trafikban nem kapható. Viszont van vermut, konyak, kaszinórum. Az üdítőital felirat alatt bor, sör, pálinka. Grillcsirke felirat, csirke nélkül. Celofánba csomagolt szalámis zsemle. Gyümölcs nincs. Mosdó nincs. — Ivóvízcsapok vannak, ott lehet mosakodni is.<br />Vonatok indulnak, vonatok érkeznek. Az utas álmai között szerepel egy tiszta kisterem, hálóhelyekkel. A faluról először Pestre ruccanó nem indul neki az éjszakának. A világot látni akaró fiatalember nem csavarog az utcán, nem ismerkedik, nem szerez „barátokat”. De hol van ez még? És lesz-e valamikor?<br />Kap-e majd egyszer az érkező utas azonnal taxit?</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/ny4.png" alt="ny4.png" class="imgnotext open-in-modal" /><br />Van viszont virágosbódé, művirágkoszorúkkal. Táblára krétával írt ákombákomok: a vonat ötven percet késik. Figyelmeztető táblák: mit nem szabad. Büfékocsi, narancsszörppel, a műanyag pohár ára ötven fillér.<br />A vonatjegyeket már nem szedi el kilépéskor a szigorú őr. S a pályaudvar közvetlen közelében cipőt lehet tisztítani.</p>
<p><br />Bende Ibolya</p>
<p>Tükör 1971</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F08%2F31%2Fpalaudvar_muszempillaval%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F08%2F31%2Fpalaudvar_muszempillaval%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F08%2F31%2Fpalaudvar_muszempillaval%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Pályaudvar műszempillával"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2020/08/31/palaudvar_muszempillaval#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/16184518" border="0" /></a><br /></p>
1971
vasút
Nyugati-pályaudvar
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/nyug.png
https://regiujsagok.blog.hu/2020/07/11/a_margitszigeti_viztorony_ore
A margitszigeti víztorony őre
2020-07-11T11:04:02+02:00
2020-07-11T11:04:02+02:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/MpbkHxdFKls" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" width="560" height="315" frameborder="0"></iframe></p>
<p>Maholnap 45 esztendeje már, hogy elszegődött a szigeti góliát mellé. Ennyi idő ezernyi emléket ébreszt, s a fehér bajszú, délceg öregember, a margitszigeti víztorony őre, a jubileumra készülő Fekete Antal úgy beszél a toronyról, mintha eleven barát, kedves, közeli rokon lenne.<br />— 1911-ben épült, soha komoly baja nem volt. De az ostrom alatt ellőtték egyik oszlopát. Nagy súlyt, 220 tonnát tart egy-egy oszlop. A golyó elszaggatta a vasvázat. Kihevertük. Harmincöt méter magasan kezdődik a víztartály, 57 méter magasan van a torony csúcsa. Mikor besüt a nap a hatszáz köbméteres tartályba, s csillog a tiszta zöld víz, az nagyon szép. De az ostrom alatt a tartályt is szétlőtték. A hasadékokon át láttam a várost, mintha ablakon nézném...<br />Fekete Antal most 66 éves. Egy cseppet sem szédül. Naponta felgyalogol a magasba, 330 kőlépcsőn, aztán 330 falépcsőn, fel, egészen a csúcsig. Onnan tiszta időben ellátni Váctól Vecsésig. Tekintete szívesen kalandoz a szigeten, mert ott a lombos fáktól szegett utakon jár az ifjúsága, férfikora. Régi ismerősök emlékével találkozik. Az árnyas Palatínus strand helyén először a Kommun strand épült 1919-ben. Amott, a kastélyban lakott Krúdy Gyula.</p>
<p>Éjszaka javították a főnyomócsövet, olykor Szép Ernő andalgott arra, hajnalig beszélgettek.<br />Emlékezik az ásatásokra. S emlékszik egy nyári viharra — akkor a tornyot is villámcsapás érte — a szél tövestől döntött ki egy óriásfát, s az meredező gyökerei között egy rég elrejtett harangot őrzött.<br />A vihar szinte minden alkalommal villámmal sújtja az égbenyúló tornyot. Meg se kottyan neki. Egyszer azonban a toronyőrt is villámcsapás sújtotta — szélütés. Akkor történt, amikor nyugdíjba küldték. Belebetegedett a toronytól való válásba. Felgyógyult, s vissza is tért hűségesen a torony őre.</p>
<p> </p>
<p>Hétfői Hírek 1964</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F07%2F11%2Fa_margitszigeti_viztorony_ore%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F07%2F11%2Fa_margitszigeti_viztorony_ore%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F07%2F11%2Fa_margitszigeti_viztorony_ore%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A margitszigeti víztorony őre"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2020/07/11/a_margitszigeti_viztorony_ore#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/15995014" border="0" /></a><br /></p>
Margitsziget
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://i.ytimg.com/vi/MpbkHxdFKls/hqdefault.jpg
https://regiujsagok.blog.hu/2020/06/07/a_penz_noi_kezen_forog
A pénz női kézen forog
2020-06-07T10:54:31+02:00
2020-06-07T10:54:31+02:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/otp1.png" alt="otp1.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Többnyire mi, nők felelünk a családi költségvetésért.<br />Hogy miért éppen ránk hárulnak a pénzügyek, nem szoktuk firtatni,így alakult.<br />Van azonban egy másik kasszánk, nevezetesen az Országos Takarékpénztár. És itt már milliók, milliárdok forognak. Szintén jobbára női kézen.</p>
<p>Könnyű munka?A bank és pénzügyi szakmát Nyugaton férfiak uralják. Hajdan nálunk is így volt. Ma az OTP 10 500 alkalmazottjának mintegy 90 százaléka nő.<br />Kérdezzük meg tőlük: miért alakult ez így?<br />— A „fickók” nem szeretnek ennyit dolgozni.<br />— Ezen sosem gondolkoztam.<br />— Kulturált munka.<br />— Mégis más, mint a harisnyaüzletben...<br />— Tudok gépelni, beszélek egy kicsit németül. Itt mindkettőt tudom használni.<br />— Híres emberek is megfordulnak nálunk. Filmesek, írók, zenészek.<br />— Most mondjam azt, hogy változatos, érdekes munka? Úgyis kérdezi, hol itt a változatosság.<br />A másik szemszögből: Precízek, lelkiismeretesek, harminc év tapasztalata mondatja velem.<br />— Kellemesen tudnak csevegni. Türelmesek. És ami nem utolsó szempont: csinosak.<br />— Mert könnyű munka.</p>
<p><strong>Újak és „veteránok"</strong></p>
<p>Hétfő reggel Csepelen. A zsúfoltságot, az előtérben várakozó klienseket nézve, nem biztos, hogy jókor jöttem.<br />Stanisewszki Teréz osztályvezető, a hitelügyek szakértője. Szókimondó, energikus.<br />Menjünk hátrébb, ott akad nyugalmasabb hely.<br />Az írógépkattogás végigkísér a hosszú irodán. Átmegyünk az udvaron is, végében a teakonyha, a tárgyaló.<br />— így nézünk ki. Ilyen toldozottan. Kinőttünk mindent, de az új fiók lassan készül. Ez a nap egyébként a legnehezebb, ötszáz-hatszáz ember ügyét intézzük ilyenkor.<br />Pénzt vesznek fel, építkezéssel kapcsolatban kérnek felvilágosítást.<br />És ekkora zajban koncentrálni! Mondjuk hat-hét órában még elmegy, csakhogy jóval hosszabb a munkaidő. Lazítani nem lehet, 25 perc az ebéd, nem érünk rá kávézgatni. Ma például hatig vagyunk nyitva, utána még kasszát csinálunk, egyeztetünk, fél hét, mire hazaindulunk. Estére mindenki hullafáradt.<br />Mondja, melyik férj tűri ezt. Nem csoda, ha itt hagyják a céget.<br />— Mennyien?<br />— A létszám harminc-negyven százaléka bizony rendszeresen cserélődik. És ebbe bele lehet őszülni. Velük megy a rengeteg energia, amit beléjük fektettünk. Mert körülbelül háromnegyed év, amíg megtanulják a szakmát.<br />— És aki marad?<br />— Az olyan „veterán” mint én.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/otp2.png" alt="otp2.png" class="open-in-modal imgleft" style="margin-right: 5px;" width="284" height="430" />Vagy azért, mert közel lakik, aztán a kerületben másutt sincsenek kényelmesebb munkalehetőségek. De a fiatal lányok... Nem tetszik nekik.<br />Egyikük éppen most készül el innen.<br />Azt mondja: élni akar. Mit feleljek erre? Van. aki nem szereti, ha követelnek tőle. És mi azért követelünk.<br />Sorolja a tanfolyamokat, amelyeket el kell végezni a munkához és ahhoz is, ha valaki előbbre szeretne jutni.<br />— Azt mondta: követelnek. És mit tudnak nyújtani?<br />— Ha eljut valaki a középszintig, már nem olyan rossz a fizetése.<br />— Mennyivel lehet innen nyugdíjba menni?<br />— 4500—5000 forinttal. Én azért bizakodom. Ha elkészül az új fiók, és nyugodtabb, kellemesebb környezetben leszünk, javul a hangulat.<br />Mert nem rossz munka ez. Nem is hinnék, mi minden van a számok mögött...<br />— Például?<br />— Az, hogyan élnek itt az emberek.<br />— És mi jellemzi mostanság Csepelt?<br />— Elsősorban az építkezések. A fiatalok mindent egyszerre szeretnének. Bútort, színes tévét. Erejükön felül is. Sokszor úgy kell lebeszélni őket, ne adósodjanak el annyira.<br />Közbejöhet egy betegség és kész így is külön kell foglalkozni a letiltássokkal. Persze az emberek többsége igyekszik beosztással élni. Rendesen törlesztenek. Mi azt is meg- érezzük, hogyan boldogulnak a gyárban. A nyereséget, jutalmat általában takarékba teszik. Ez tavaly bizony elmaradt. A kerületiek életnívója? Az egyik véglet a 2—300 ezres betét, a másik — és ebből van több — a 2—3000 forintos. Az idősebbek takarékosabbak, a fiatalok inkább viszik, amit lehet.<br />(A KSH jelentése szerint 1982-ben 75 550 lakás épült fel az országban, ebből az OTP közreműködésével 72 900 lakás építése fejeződött be.)</p>
<p><strong>Mindenki bankja</strong></p>
<p>Az óbudai új fiók vezetője — Gáti Józsefné — úgy látja, szinte minden egyes kerületi családdal kapcsolatba kerülnek.<br />S ha ez így van, nem kis dolog, hiszen a békásmegyeri lakóteleppel a lakosság 120 ezerre duzzadt.<br />— Tud mutatni olyan embert, aki legalább egyszer nem vett fel személyi kölcsönt? Minden másodiknak van betétkönyve. Sőt, már az iskolás korúak is szépen takarékoskodnak.<br />A napokban nyitottak. (És rögtön fizettek egy öttalálatost.)<br />— Tetszik itt magának? Mert nekünk nagyon. Eddig elég rossz körülmények között voltunk. Az itteniek — harmincan — húsz éve, vagy még régebben dolgoznak a szakmában. <br />Csak szerethetik. Különben nem hinném, hogy zárás után és hétvégén vállalták volna a költözéssel járó cipekedést. Pedig nálunk amúgy sincs megállás. Itt aztán maximális a hatékonyság, ezt nyugodtan mondhatom magának.— Mi tartja itt az embereket?<br />— Azt hiszem, a jó közösség. Nincs veszekedés. És amit lehet, igyekszünk kiügyeskedni. A múlt évben többször osztottunk jutalmat. Ezer forintnál kevesebb nem volt. Én is segítek, ha bekopognak hozzám. Óvodai, bölcsődei elhelyezésért, iskolai ügyekben, kórház, gyógyszer miatt...— És mit tud tenni?<br />— Veszem a telefont...<br />— ... és mire hivatkozik ilyenkor?<br />— Ismernek minket a pártban, tanácsnál, vállalatoknál. Nem kell nagyon magyarázkodnom.<br />(A lakossági betétek összege a múlt év végén elérte a 175.7 milliárd forintot. Ennek 60 százalékát az OTP-nél helyezték el. A lakossági hitelállomány tavaly meghaladta a 133,4 milliárdot. Az OTP és a takarékszövetkezetek tavaly 36,2 milliárd forint hitelt nyújtottak.)<br />— Van-e presztízse ennek a szakmának?<br />— Szerintem nincs.<br />— Valamennyi azért van. Persze nem úgy, mint régen.<br />— Azt hiszem, nincs rossz hírünk.</p>
<p><strong>Mozgástér</strong></p>
<p>— A közgazdasági egyetem után egy kirendeltséghez kerültem. Két és fél évig voltam gyakornok. Végigjártam a lépcsőket: előadó, főelőadó, csoportvezető, osztályvezető. És most itt vagyok. Nem ártottak ezek az állomások. (Mikolay Jánosné, a budapesti hálózat igazgatója.)<br />— Lehet-e előbbre jutni? Tanulással és türelemmel. Ha valaki kibírja, míg előre léphet. Én már kibírtam. (Fiatal férfi, főelőadó.)<br />— Várjon. Mindjárt megnézem. Úgy olvasom itt, hogy Budapesten a vezetők 88 százaléka nő. Igaz, a férfiak inkább „fenn” vannak. De ez mindenhol így van. (Szakszervezeti bizalmi.)<br />— Első perctől kezdve szerettem. Mindig láttam egy kis célt. Én elégedett vagyok. (Fiókvezető, Budafok.)<br />— Gépíró voltam, levelezőn végeztem a Számviteli Főiskolát. 28 évesen kineveztek főnökhelyettesnek. Nagy dolog volt. Fiatal is, nő is valaki. De sokat kellett letenni az asztalra, míg elismertek... (Fiókvezető, Óbuda.)<br />— Utáltam számolni és mégis itt-ragadtam. Látja, ez a sors. Elvégeztem jó néhány tanfolyamot, előfordul, hogy hazaviszek munkát. Nem szól rám senki, egyedül lakom. (Negyvenes nő, osztályvezető.)</p>
<p><strong>Kényes kérdések</strong></p>
<p><br />— Beosztóbbak otthon, akik itt dolgoznak?<br />— Feltétlenül.<br />— Nincs mit elpazarolni.<br />— Mielőtt idejöttem, jobban szerettem öltözködni.<br />— És most nem szeretne?<br />— Nem lehet.<br />— Éppen most beszéltük, hogy a férjeink könnyelműek. Nekünk muszáj otthon is fogni a pénzt.<br />— Mi a legfárasztóbb?<br />— A zaj. — Az egésznapi beszéd. — A gépelés. — Néha a kliensek. — A koncentrálás. — Nem lehet azt így elmondani. — Az egész.<br />— A legnyomasztóbb?<br />— Az anyagi felelősség.<br />— És ha tévednek?<br />— Van egy bizonyos biztonsági tartalék. Ha fedezi a hiányt, nincs nagy baj. Ha nem, akkor sajnos fizetni kell.<br />— Gyakori a tévedés?<br />— A pénztárok számához és a forgalomhoz képest nem.<br />— És ha mégis... Emlékszik ilyen esetre?<br />— Kapásból egy 100 ezres túlfizetésre. Csak egy nullával nézett el többet. Szegény. <br />Törleszthette évekig.<br />— Százezrek, sőt milliók mennek át a kezükön. Nem idegesítő ez, ha például „sokadika” van?<br />— Tudja mi ez nekem? Sajtpapír. Nem tud érdekelni.<br />— Ha valaki azt mondja- „fél a pénztől”; nem szabad ideültetni. Izgul, lámpalázas, elszámolja magát.<br />— Erről jut eszembe. Kilószámra itt a bankjegyek. Maguk nem félnek?<br />— Volt az a bizonyos bűntény. Akkor bizony pánik volt.<br />— Ezt talán egy kisebb helyen kellene kérdeznie.<br />Megkérdeztem. Kőbányán.— Ha korán sötétedik, néha elfogja az embert valami furcsa érzés. De nem szabad ilyesmire gondolni. Szerencsére a környék lakói ismernek, számontartanak minket..</p>
<p>Varga Albert Lászlóné pénztáros 13 éve van a szakmában. Ha elé tesznek egy halom aprót vagy ötszázast, szemre megmondja, mennyi.<br />Békásmegyeren kaptak lakást, de ő hűséges a kerülethez. Naponta két és fél, három órát utazik.<br />— Megéri ez a fáradság?<br />— Úgy érzem, igen.</p>
<p><strong>Feszültségek</strong></p>
<p>Levél X óvoda vezetőjének, a XXI. kerületbe:<br />... Igazoljuk, hogy nevezett édesanya dolgozónk. Munkaideje hétfői napokon délután hat óráig tart. A többi napon öt órakor végez, így gyermekéért csak ezután tud menni. Megértésüket kérjük.”<br />De a papírok nem oldanak meg semmit. Az óvónők, dadusok is sietnének haza. Az „ótépés” gyerek mindig vagy az ajtóban toporog, sír és nyeli a megjegyzéseket, vagy van még egy „megoldás”: az anyuka új munkahely után néz.<br />A cégnek sajnos nincsenek gyermekintézményei, a kerületi óvodát pedig nem éppen toleránsak. A nyári szünetek szintén nagy gondot okoznak, sokan — éppen a turistaszezon alatt — kénytelenek fizetés nélküli szabadságot kivenni, vagy szintén kilépni.<br />A szombati ügyeletes nem szívesen vállalják. (Tapasztalataik szerint nem is igényli a lakosság.)<br />A munkakörülmények sok helyütt nem tartottak lépést a megnövekedett ügyfélforgalommal, a munkával.<br />Ahol nincs a közelben gyár vagy iroda, ahova be lehet fizetni, ott megoldatlan az étkezés, mert az éttermek drágák.<br /> <br /><strong><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/tbk.jpg" alt="tbk.jpg" class="imgnotext" />Csalogató</strong></p>
<p>A Deák téri fiók pénztárainál tavaly több, mint kétmillióan fordultak meg. Devizaügyeiket itt 140 ezren intézték.<br />Nagy Krisztina csinos, mosolygós lány. Húszéves, másfél éve került ide.<br />—Véletlen volt az egész. Megtetszett.<br />— Más elképzelése nem volt?<br />— Dehogynem. De nem volt türelmem tanulni.<br />— Mit szólnak az ismerősei, amikor megmondja, mivel foglalkozik?<br />— „Aha, szóval valutával” — mondják — és felcsillan a szemük. Hümmögnek, hogy az biztosan jó. De fogalmuk sincs az egészről.<br />— Mi volt a legfurcsább, amikor dolgozni kezdett?<br />— A kötöttség. És estére nagyon elfáradtam.<br />— Mennyi a fizetése?<br />— 2500 forinttal kezdtem. Most 2950. Ebből kétezret hazaadok. 400 az ebéd, a szakszervezet. A többi zsebpénz...<br />— A fiatalok általában megtartják a fizetésüket. Sőt, még kémek a szülőktől. Szigorúan fogják otthon?<br />— Megtehetnék, hogy kényeztessenek. Egyedüli gyerek vagyok. De nekem nincs ellenemre a takarékosság.<br />— Elégedett?<br />— Hát néha elfog a méreg, amikor cukkolják az embert, hogy most munkaidőben ezt, vagy azt intéztem el, fodrásznál voltam, vásároltam. Itt ilyesmit nem lehet De talán nem is baj, legalább hamarabb telik a nap.<br />— Itt van a belvárosban, jobbnál- jobb butikok közelében. Ez sem izgatja?<br />— Hát én is megvadultam a múltkor. Két betétkönyvem van. Az egyikbe utazásra gyűjtöttem. Aztán bevásároltam belőle. Csupa piros cuccot. Most egy darabig nyugton leszek.<br />— Azt mondta, a tanuláshoz nem volt türelme. És ehhez a munkához?<br />— Ez más. Nagyon szeretem.<br />Nem mondom, hogy Krisztina ügyszeretetét és optimizmusát mindenki osztja. De azért a többség ilyen. S ez csöppet sem mellékes.</p>
<p><br />Kormos Valéria</p>
<p>Nők Lapja 1983 március</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F06%2F07%2Fa_penz_noi_kezen_forog%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F06%2F07%2Fa_penz_noi_kezen_forog%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F06%2F07%2Fa_penz_noi_kezen_forog%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A pénz női kézen forog"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2020/06/07/a_penz_noi_kezen_forog#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/15752254" border="0" /></a><br /></p>
1983
pénz
OTP
Nők_Lapja
Nők
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/otp1.png
https://regiujsagok.blog.hu/2020/05/14/gep_adja_a_tejet_kiflit_bevaltak_a_robotkereskedok
Gép adja a tejet, kiflit - Beváltak a robotkereskedők
2020-05-14T18:27:05+02:00
2020-05-14T18:27:05+02:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p>Terjed az automata üzlet. A múlt év végén 600 árusító automata gép volt az országban ebből 430 — vagyis az egész gépállomány 71 százaléka — az Utasellátóé. <br />1970-ben az Utasellátó Vállalat automatái 19 millió forint értékű árút „adtak el”.Az Utasellátó Vállalat a Vittenborg dán automata gyárral szerződést kötött újabb automata üzletsorokra. mert az edensei gyár gépei az eddigi tapasztalatok alapján megfelelnek a hazai használat feltételeinek. A korszerű gépek felállításával az idén már 30 pályaudvaron éjjel-nappal árusít az Utasellátó.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/aut2.jpg" alt="aut2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br />De nemcsak a pályaudvarokon, hanem hat balatoni kempingben is automaták léptek az üdülök, a turisták szolgálatába, sőt az árusító automaták megjelentek a gyárakban, az üzemekben is.<br />Kedvező tapasztalatot hozott a dolgozók kiszolgálásában az Északi Járműjavító, a Győri Vagongyár, az óbudai Hajógyár, a Május 1. Ruhagyár, a csepeli és a szolnoki ABC-áruházban felszerelt automataüzlet. Most újabb gyárak, üzemek kérik az Utasellátót, hogy adjon hozzájuk is árusítóautomatát.<br />Igen jól bevált a Keleti-pályaudvar metró-csat-lakozásánál. az aluljáró-rendszerben felállított 13 gépes automatasor.</p>
<p><iframe src="https://www.youtube.com/embed/gbaeLufKfFE" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" width="560" height="315" frameborder="0"></iframe><br />Budapest újabb aluljáróiban is ehhez hasonlókat akar rendszeresíteni az Utasellátó.<br />A Budapesti Nemzetközi Vásáron minden eddiginél modernebb automatát mutatott be az Utasellátó és a Vittenborg. A gép megoldja a meleg étel árusítását is. Ennek a sornak a párja a balatonfüredi móló bejáratánál már működik. Rendkívüli előnye: 20—50 másodperc alatt adja a különböző ételeket.<br />Az automata üzlet nem csak a vásárlóknak — az Utasellátónak is hasznos, előnyös.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/automata.jpg" alt="automata.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br />A Keleti-pályaudvar metró-csatlakozásánál dolgozó 13 gép éjjel-nappal többféle hideg ételt, presszókávét, kakaót, tejes-kávét, leveseket, szénsavas üdítő italokat, colát és trafikárut értékesít. Havi átlagos bevételük 300 ezer forint.<br />Egy ilyen választékot adó, s ekkora forgalmat hagyományos módon lebonyolító üzlet kétmillió 300 ezer forintos beruházást igényelne. Az automatasor költsége viszont csak másfél millió forint.<br />A hagyományos, kétműszakos bolthoz 20—25 dolgozó, az automatasor éjjel-nappali üzemben tartásához pedig csak öt szerelő szükséges.<br />Az Utasellátó Vállalat g negyedik ötéves tervre automata üzletprogramot dolgozott ki. Minden évben bővíteni akarják az automaták számát, és ezzel arányosan az értékesítés áru-választékát is: hamarosan gép adagol tejet, péksüteményt. meleg virslit és sok más árut.<br />(békés)</p>
<p>Esti Hírlap 1971</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F05%2F14%2Fgep_adja_a_tejet_kiflit_bevaltak_a_robotkereskedok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F05%2F14%2Fgep_adja_a_tejet_kiflit_bevaltak_a_robotkereskedok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F05%2F14%2Fgep_adja_a_tejet_kiflit_bevaltak_a_robotkereskedok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Gép adja a tejet, kiflit - Beváltak a robotkereskedők"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2020/05/14/gep_adja_a_tejet_kiflit_bevaltak_a_robotkereskedok#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/15693230" border="0" /></a><br /></p>
automata
Utasellátó
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/aut2.jpg
https://regiujsagok.blog.hu/2020/05/05/az_utolso_gyertyaonto
Az utolsó gyertyaöntő
2020-05-05T18:41:19+02:00
2020-05-05T18:41:19+02:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/gyo2.png" alt="gyo2.png" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Bizony ez nem is kihalófélben levő szakma, hanem valójában már majdnem kihalt, hiszen tízen sem vagyunk az országban, akik ezt csináljuk... — állítja Gulyás Béla egri gyertyaöntő. És gyorsan hozzáteszi: ő is csak „mellékállásban” készíti a gyertyákat, 1973 óta. Műszerész a végzettsége, szellemi munkát igényel a beosztása, a ˝fő állása”; és ezt egészíti ki a gyertyaöntés fizikai munkájával. <br />Délután három óra előtt hazaér, akkor megebédel, átöltözik és máris siet a műhelybe: a sokat szolgált öreg mártó- és öntőszerkezetei közé. Aztán estig pepecseget a gyertyákkal — mert azok bizony, igen lassan készülnek. És így megy ez nap mint nap; szeptembertől április végéig. Aztán, amikor már a műhelybe erősen besüt a nap, fölmelegszik az idő: leáll a gyertyaöntéssel, mert a műhelyben nem tud hűteni, s a melegben már nehezen keményedik szabályos rúddá a gyertyák masszája.<br />Viaszból, vagy állati faggyúból készült gyertyát már a rómaiak is használtak, majd kétezer éve. A középkorban fonott kanócból készült béllel formákba öntött viaszgyertyát égettek a fejedelmi udvarokban. A gyertya használata, mint a legfontosabb világító eszközé — fokozatosan terjedt. Egészen addig, amíg korszerűbb anyagok: a petróleum-, majd a gázvilágítás, végül pedig a villanyvilágítás századunk elejére kiszorította. De mostanában, ezekben az években „visszatért”, leginkább a színes, szépen formált, faragott díszgyertyák képében. A múltat idéző, sok területen eluralkodó nosztalgia-hullám hátán tűntek elő a gyertyák; olyannyira, hogy ismét reneszánszukat élik. Az égő viaszrúd vibráló lángja olyan sajátos, megkapó hangulatot kelt, mely mással nem pótolható. Kevés ember akad, aki nem kedveli. Nagy a gyertya kereslete, állandó hiány van belőle, hiszen Magyarországon csupán egyetlen gyárban: Nyírbátorban készül.</p>
<p>Gulyás Béla jó erőben levő negyvenes férfi. Lényegében véletlenül lett gyertyaöntő. A felesége nagybátyjának ez volt a szakmája — így keltette föl az ő érdeklődését. Még a nagybácsi mellett elsajátította a gyertyakészítés fortélyait, s az idős mester halála után átvette a régi szerszámokat. Az 1846-ból való, fából készített -mártó-, illetve öntőszerkezeteken — a középkor óta változatlan technológiával — most már ő csinálja a gyertyákat. Sokan valószínűleg el sem tudják képzelni, hogyan? Gulyás Béla röviden így mondta el:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/gyo.png" alt="gyo.png" class="imgnotext" /></p>
<p>— A kanócokat, a gyertyák „belét”, mely egyszerű pamutfonal, több tucatszor kell a meleg viasz és parafin keverékébe mártani, majd a félkész gyertyákra öntözöm az alapanyagot, míg azok egyenletesen vastagodva el nem érik a megfelelő súlyukat. A minőség szempontjából legfontosabb a kézzel öntés, pontosabban öntögetés, hogy a kanócra körkörösen rakódjon fel az anyag. Ügy hízik szép lassan a gyertya, mint a fákon az évgyűrűk.</p>
<p>— Sokféle méretű, színű és formájú gyertyát készítek: karácsonyfára, tortára, oltárra, ünnepi asztalra, temetőbe ... Sok kérést azonban vissza kell utasítanom, mert nem bírom kapacitással egymagam. Sokan jönnek ide érdeklődők; nézni, hogyan csinálom. Voltak, akik kérték: tanítsam meg őket, de erre egyelőre nincs lehetőségem. Talán majd akkor, ha csak ezt fogom csinálni... Mert ez a távolabbi tervem.</p>
<p>— A legnagyobb gyertya, amit eddig csináltam, egy méter húsz centi volt, nyolc és fél kilogrammos. Hogy meddig éghetett? Hát, azt tudom, az egyméteres gyertyám egyfolytában több mint két napig éghet.</p>
<p>Gulyás Béla havonta mintegy nyolcvan kilogramm gyertyát szokott önteni.</p>
<p>E. É.</p>
<p>Képes Újság 1981</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F05%2F05%2Faz_utolso_gyertyaonto%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F05%2F05%2Faz_utolso_gyertyaonto%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F05%2F05%2Faz_utolso_gyertyaonto%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az utolsó gyertyaöntő"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2020/05/05/az_utolso_gyertyaonto#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/15662412" border="0" /></a><br /></p>
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/gyo2.png
https://regiujsagok.blog.hu/2020/04/21/megnyilt_a_skala_metro
Megnyílt a Skála Metró
2020-04-21T15:53:38+02:00
2020-04-21T15:53:38+02:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/skal.jpg" alt="skal.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Skála Metró, 1984. május 2-a, reggel fél nyolc. Bár a régóta várt áruház csupán nyolc órakor nyitja meg kapuit, a tömeg már a Marx tértől a Jókai utcáig ér. Acélkorlátokból összeállított kordon veszi körül a csillogó épületet. Úgy tűnik, mintha a fél Budapest itt adna egymásnak randevút; sokan szabadságot vettek ki, csakhogy bejussanak az új Skálába.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/nyitas.png" alt="nyitas.png" class="imgnotext" /><br />Hiába hangzott el többször a sajtóban, a televízióban, a rádióban a felhívás — az áruház egy hét múlva is ugyanazt a választékot kínálja, mint az első napokban —, az érdeklődők rohamát nem sikerült elkerülni. Igaz, ez nem érte meglepetésként az áruház dolgozóit. Annak ellenére, hogy a Marx téri bevásárlóközpont eladótere fele a budai Skáláénak, a vezetők mégis a nagyáruház forgalmával megegyező látogatottságra számítottak az első héten. Rendőrök, önkéntes rendőrök tartották fenn a rendet az épület előtt, az áruházban pedig a pult mögött állt, aki élt és mozgott: a Metró nyolcszáz eladóját a Skála-Coop további százötven kereskedője segítette. Mégis, a pénztárosok bizony csak tálcán körbehordott szendvicsekkel tudták éhségüket csillapítani, az ebédre nem jutott idő.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/smmm.jpg" alt="smmm.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>A korábbi próbaüzem tapasztalatait felhasználva azonban az árusításban nem volt semmiféle fennakadás. Kuriózum, de az illetékesek még egy ideiglenes WC felállításáról is gondoskodtak a Jókai utcában. A kereskedők rugalmasságát dicséri, hogy a korán reggel összegyűlt tömeg láttán — már hat órakor sorban álltak a téren — a nyitvatartási idő előtt fél órával kinyitották az áruház kapuit. A legfontosabb pontokon rádiótelefonnal felszerelt dolgozók tartották egymással a kapcsolatot; csak szakaszosan engedték be a vásárlókat az épületbe. Az áruház előtt kanyargó százméteres sor ellenére benn így nem volt tömeg. „A tumultust, a tolongást, a lökdösődést akartuk elkerülni. Célunk a kulturált kiszolgálás”, fogalmazta meg dr. Inotai Csaba igazgató.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/nyit2.png" alt="nyit2.png" class="imgnotext open-in-modal" /><br />A vásárlók nemcsak a választékra, hanem az ízlésesen kialakított öt szintes épület belsejére is kíváncsiak voltak. A legtöbben valamennyi osztályt, részleget, az elegáns éttermet is megtekintették. Nagy sikere volt a tini-butik iparművészek által tervezett egyedi ruháinak, amelyet csakis itt lehet kapni. Sokan álltak a műszaki osztály hordozható sztereó magnórádiói, személyi számítógépei, videojátékai előtt. Annak ellenére, hogy a környéken több cipőbolt is van, a legtöbben mégis a cipőosztályon fordultak meg. S az előjegyezhető Siemens fagyasztószekrény, a szupermarketben kapható birkahús is felkeltette sokak érdeklődését.<br />És a forgalom? Tizenkettő-tizenöt millió forintra, ötvenezer látogatóra számítottak az áruház vezetői. Estére bebizonyosodott: nem tévedtek sokat.</p>
<p>PETBUS GYÖRGY FOTÓ: SZÁNTÓ TAMÁS Ország-Világ újság</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F04%2F21%2Fmegnyilt_a_skala_metro%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F04%2F21%2Fmegnyilt_a_skala_metro%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F04%2F21%2Fmegnyilt_a_skala_metro%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Megnyílt a Skála Metró"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2020/04/21/megnyilt_a_skala_metro#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/15628706" border="0" /></a><br /></p>
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/skal.jpg
https://regiujsagok.blog.hu/2020/04/08/a_golyostoll_kalvariaja
A golyostoll kálváriája - Beszélgetés Goy Andor feltalálóval
2020-04-08T17:17:08+02:00
2020-04-08T17:17:08+02:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p>Az első, a maihoz hasonlító golyóstollra az amerikai John J. Loud kapott 1888-ban szabadalmat. Eszerint több mint százéves volna a golyóstoll? Aligha.<br />Nézzük csak, mit írt erről a baden-badeni Fachzeitungban az ötvenes évek végén Goy Andor: Az évtizedek óta parlagon heverő golyóstolltalálmányt Bíró László pesti újságíró bányászta ki az elévült találmányok archívumából. Bíró menedzsere, Gellert Imre, a Rapid utazási iroda tulajdonosa közvetítésével megismerkedett Goy Andor műszerésszel, aki felfedezésével használható íróeszközzé tette a golyóstollat, fedezte szabadalmi bejelentésének költségeit, majd anyagilag is hozzásegítette őt dél-amerikai kivándorlásához.”<br />A kilencvennégy esztendős feltalálóval budapesti (Dobsinai utcai) lakásán beszélgetett az Élet és Tudomány munkatársa 1990-ben.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/goy.jpg" alt="goy.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>- Ön irodagép-műszerész és a Wanderer Werke Continental irodagépgyár magyarországi képviseletének tulajdonosa volt. Hogyan került önhöz a golyóstoll?<br />- A véletlen műve volt. Gellért Imre, a Nádor téri Rapid utazási iroda tulajdonosa hívott fel 1938 elején a Japán kávéházból. Nálam vásárolta írógépeit; a Japánban biliárdpartnerem volt. Innen az ismeretség. Arra kért, nézzem meg egy találmányát, amelyet újságíró barátjával együtt közösen valósítottak meg, 1938. március 5-én délután találkoztunk a Japán kávéházban. Gellért és Bíró az egyik boxban, kíváncsiak gyűrűjében, maszatos kézzel egy ceruza formájú íróeszköz próbálgattak, amelynek egyik végébe - egy fémbe ágyazott golyóhoz - a másik végéből, rugó-nyomással működő dugattyú továbbította az íróeszköz, testében lévő tintát, illetve - mint később kiderült festékpépet.<br />- Ez volt tehát az ősgolyóstoll...<br />- Szó sincs róla. Ez csupán egy kísérleti darab volt, amely hol írt, hol nem. Akárcsak az a Mungo nevű golyóstoll, amelyből a lipcsei vásáron én is vettem hat darabot, vásárfiának az. otthoniak számára.<br />- Tehát a Mungo volt az ősgolyóstoll...<br />- Akkor - 1932-ben - én is ezt hittem. Képzelheti, mennyire megdöbbent Gellért és Bíró, amikor ezt közöltem velük. Mihelyt magukhoz tértek, kértek, mutassam meg a Mungót, ha maradt belőle egy.</p>
<p>Megígértem, utánanézek. A wertheimszekrényem egyik rekeszében ott volt valamennyi.<br />- Képzelem, mennyire le voltak sújtva...<br />- Ne higgye. Kidolgozott haditervük volt. „Nem is a golyó, hanem a festékpép Laci barátom találmánya” - mondta a szószóló Gellért.</p>
<p>A toll, ha Bíró találmánya van benne, miért nem ír folyamatosan? „Azért fordultunk önhöz - válaszolta Bíró -, hogy legyen segítségünkre a hiba felkutatásában.”<br />- Ön vállalkozott rá, és meg is oldotta a rejtélyt: 1938-ban megszületett a ma már világszerte elterjedt golyóstoll. Mi volt az, amiért ön, egy virágzó vállalat tulajdonosa és egy óriási jelentőségű találmány, az ólommentes szedést megvalósító szedőgép feltalálója, egy teljesen ismeretlen eszköz feltalálójával társult és súlyos pénzeket fektetett az üzletbe?<br />- Két okból. A Mungo golyóstoll nem működött, és el is tűnt a piacról. Évekkel később egy hasonló „találmányt” mutat be két pesti dilettáns, Bíró és Gellért. Ez - akárcsak a lipcsei - hol ír, hol nem ír.</p>
<p>Hol a hiba?</p>
<p>Ez a kíváncsiság, no meg az előttem álló németországi út döntötte el, hogy kötélnek álltam. Amikor pedig rájöttem a hiba okára, már nem volt megállás. <br />Azután jött a hideg zuhany. Egyik német írószergyár sem akart foglalkozni a golyóstollal.</p>
<p>Miután írógéptalálmányomat sikeresen bemutattam a Wanderer gyárban, elutaztam Nürnbergbe, Hamburgba és Hannoverbe, hogy megmutassam golyóstollmintáimat. „Lerágott csont...” - mintha összebeszéltek volna, mind ezt mondta. A müncheni Deutsche Füllhaltwerke azonban szinte gyanús elragadtatással fogadta ajánlatomat, és vállalta, hogy a tollat, Stratos néven, gyártani fogja. Le is gyártott egy kísérleti szériát.</p>
<p>Vegyészük - dr. Zychlinsky, a ma világhírű Mittenwald Chemie golyóstollpaszta- gyáros - a golyóstoll nélkülözhetetlen kellékét, a festékpaszta gyártását is megoldotta.<br />- Miért nem indult meg a sorozatgyártás?<br />- Mondhatnám azt, hogy a 39- ben kitört világháború miatt, de valójában azért nem, mert párizsi magyar barátaim még nem fejezték be a toll festéktartályával kapcsolatos kísérleteket. Velük állapodtam meg abban, hogy ők lesznek a golyóstoll franciaországi gyártói. (Bíróval 1938-ban abban állapodtam meg, hogy tizenegy államban - köztük Franciaországban, Németországban és Svájcban - én honosítom meg a golyóstollat.)</p>
<p><br />- Mi lett Bíróval, hogyan csinált karriert Buenos Airesben a golyóstoll feltalálójaként?<br />- Kész kalandorregény. Bíró 1939- ben, az év elején szigorú diszkréciót kérve megsúgta, hogy nem várja be Pesten a németeket, ő nem fogja felvarrni a sárga csillagot. Arra kért, párizsi barátaimnál kérjek számára állást arra a rövid időre, míg az argentin követségen nem jön létre a megállapodás a golyóstoll argentínai gyártására. (Bíró és Gellért - egy véletlen találkozás folytán - az argentin köztársaság elnöke Augustin B. Justo támogatását bírta.) Bíró az általam készített mintákkal utazott Párizsba, ahol talált ugyan pénzes partnereket, de velük sem tudta elindítani a golyóstollgyártást. Amikor a németek Párizsba is bevonultak, Bíró már útban volt Buenos Aires felé. Onnan hívta párizsi barátaimat Argentínába. Azt hitte, nyomorognak, és boldogok lesznek, ha a golyóstoll gyártását Argentínában megvalósíthatják.</p>
<p><br />- Ön mikor kezdett újból foglalkozni a golyóstollal?<br />- 1947-ben. Ekkor bukkantak fel Budapesten az első amerikai és dél-amerikai golyóstollak. Feltehetően amerikai és francia katonák hozták magukkal őket. Silány minőségűek voltak, és valamennyi kupakján, klipszén - különböző változatokban ott volt a Bíró név: Birocco, Biromeyne... Ez elárulta, hogy Bírónak mégiscsak sikerült pénzes társat találnia, és elindítani a gyártást... Szóval, 1947-ben kezdődött el az általam megvalósított és az egész világon elterjedt golyóstoll magyarországi kálváriája.</p>
<p>A dolog jól indult. Egy nagyszerű politikus, Vas Zoltán - amikor megtudta, hogy én valósítottam meg a golyóstollat, és hogy szeretném Magyarországot a világ golyóstoll- gyártásának Mekkájává tenni - átköltöztette műhelyemet a Nádor utcai bombatalálatos helyiségből a Gresham palota egyik helyiségébe. Én akkor már csak fél lábbal voltam egykori vállalatom, a Continental írógépgyár vezérképviseletében, mert írógéptalálmányomat felajánlottam a magyar államnak. Így kerültem már 1947-ben az Országos Találmányi Hivatal Tálért nevű vállalatához.</p>
<p>Társam, Kovalszky István, kitűnő műszerész és korrekt, megbízható ember volt. Az egész golyóstollgyártást rábíztam az általam feltalált nyomószerkezettel együtt. A Gopen golyóstoll soha nem remélt sikerrel indult. Úgy éreztem, eljött az ideje, hogy a Bíróval kötött szerződésben részemre biztosított tizenegy országba Magyarország exportálja a golyóstollat. Egy új gyár alapításának terveivel foglalkoztam, amikor jelentkezett a Schuler József Rt., az első magyar írószergyár vezérigazgatója, Mezei Gyula, és az iránt érdeklődött, hogyan tudná gyárát a golyóstoll gyártásába bekapcsolni... Első lépésként közös forgalmazásban egyeztünk meg. Schulerék több évtizedes múltjuk során kiépített országos fiókhálózata kapta meg a Gopen terjesztési jogát, kivéve Budapestet, ahol a Roosewelt téri Gopen szerviz árusította a golyóstollat. A gyártáshoz szükséges célgépek beszerzésére már nem került sor. Mezei nem várta be gyára államosítását, családjával együtt külföldre távozott. Szép terveim így haltak meg...<br />- Ez csak tetszhalál volt. Hiszen egy évtizeddel később, 1960-ban felépült az újpesti Zrínyi utcában az első magyarországi golyóstoll- gyár, méghozzá az ön irányításával.<br />- Nem egészen. De a történet itt összekapcsolódik egy másik találmányom, a szedőírógép magyarországi kálváriájával. 1989-ben a németországi Wanderer Werke megvásárolta írógéptalálmányomat, két mintagépemmel együtt; az ezért kapott összegből építettem fel ezt a házat, amelyben most önnel beszélgetek.</p>
<p>Amikor már nem volt kétséges, hogy Németország elvesztette a háborút, kölcsönösen annulláltuk a szerződésnek azt a pontját, amely szerint találmányom gyártását öt éven belül, tehát 1944 végéig meg kell kezdeni. A Wanderer visszaküldte mintagépeimet és lemondott az azokért kifizetett összegről is. Így tehát szabadon rendelkezhettem találmányommal, s 1946-ban az akkori iparügyi miniszterhez, Bán Antalhoz írt levelemben felajánlottam a magyar államnak. Levelemben leírtam, hogy gépemet nyomdai szedőírógéppé szeretném fejleszteni, de ehhez a munkához állami támogatásra van szükségem. Szerencsére Bán Antalon kívül is akadt néhány józan ítélőképességű kommunista államférfi, Hevesi Gyula, Kolos Richárd, Kiss Árpád és a már említett Vas Zoltán. A találmányom megvalósítására létrejött a Typopress vállalat. Ennek képviseletében utaztam ki évekkel később, kalandokban dús esztendők után, egy négytagú delegációval a frankfurti Adler Werkéhez, hogy bemutassam nekik a saját gépükből kifejlesztett szedőírógépet.</p>
<p>- Az út során a véletlen új fordulatot hozott a golyóstoll eseményekben dús krónikájában...</p>
<p>- A Bécs-Frankfurt közti expressz hálókocsijában nem tudtunk aludni; beszélgettünk. A delegáció egyik tagja, Halász István, a Licencia képviselője, elmondta, hogy egy találmányát, a töltőtoll alakú logarlécet szeretné a nürnbergi Fabér gyárban bemutatni. Óva intettem, ne tápláljon túlzott reményeket, s elmeséltem, hogy jártam 1938 júliusában a Faberéknál a golyóstollammal. Frankfurtból át kellett utaznunk Nürnbergbe, mert a Grundig cég megvásárolta az Adler és a Triumph írógépgyárakat, s találmányi osztályukat - ahol a gép bemutatását meg kellett ismételni - Nürnbergben egyesítették. Halász István a Faber gyárból felhívott telefonon: a vezér, Erhardt Sattmann értem küldené a kocsiját, szeretne viszontlátni. Igen, viszontlátni. Mert Sattmann volt az, aki 1938-ban, mint a cég akkori műszaki igazgatója, „lerágott csontinak tartotta a golyóstollat. A találkozón ott volt a gyár valamennyi igazgatója. Elmondtam, mi minden történt a golyóstoll körül az eltelt évtizedben.</p>
<p>Érdeklődéssel hallgattak, majd rövid tanácskozás után közölték: ha mindazt, amit elmondtam, bizonyítani is tudom, és ha bizonyítékaimat jogászaik is megvizsgálhatják, hajlandók jogos követelésem teljesítéséért Bíró, illetve a közreműködésével alapított svájci Biro Patente A. G. ellen egy per minden költségét és kockázatát vállalni.</p>
<p>- A per 1960-ban megindult, de nem ön volt a felperes, hanem a magyar állam, s el is vesztették a pert.</p>
<p>- Valóban; az összegyűjtött bizonyítékok kiküldéséhez szükségem volt a Licencia engedélyére. László Géza, a Licencia igazgatója arra kért, fotóztassam le valamennyit, hagyjam náluk, hogy saját jogászaikkal is megvizsgáltathassák. Néhány nap múlva behívattak, kérdéseket tettek fel, majd közölték: személyesen utazom szolgálati útlevéllel, az állam költségén Nürnbergbe. De velem utazik a Licencia jogásza is, hogy Faberék ügyvédjével a per előkészületeit megbeszélhessük... Dr. Gustav Maast áttanulmányozta az iratokat, s úgy vélte, hogy azok alapján megindítható a per a svájci Biro Patente A. G. ellen.</p>
<p>Amikor hazaértünk, a Licencia ügyvédje, dr. Sebestyén, referált Maas kedvező szakvéleményéről. Újból összegyűltek a pesti jogászok, élükön dr. Mórával, aki egy nyolcoldalas szakvééeményében kifejtette: ha a németeknek megér egy pert, hogy megszabaduljanak a svájciak jogtalan licencdíj-követelésétől, a per kockázatát a magyar állam is vállalhatja. Engem meg arra biztattak, engedjem át jogaimat a Licenciának, amely ezért szerződésben biztosítja számomra a per tiszta hozamának 70 százalékát. Meddő volt minden védekezés. Hiába hivatkoztam Faberékra, Maasra, akik világosan megmondták: arra, hogy a pert megnyerjük, csak akkor van esély, ha én vagyok a felperes, s ha a per idejére „látszólag” disszidálok.</p>
<p>- Ez sem hatott? Pedig a német ügyvédnek bizonyára igaza volt...</p>
<p>- Ne szaggassuk fel a régi sebeket. Ez az elvesztett per volt a dilettáns korszak utolsó, harmadik döfése A második az volt, amikor németországi utunkról hazatérve közölték velem, hogy a miniszter visszavonta döntését, miszerint szedőírógépemet a Magyar Optikai Művek fogja gyártani, és hogy a gyártásban nekem vezető szerepem lesz. És ki kapta meg a gyártás jogát? Az a vállalat (az azóta felszámolt Irodagépgyártó Vállalat, az IGV), amely ellopta a találmányomat. De az elvesztett pernek volt egy nem kevésbé súlyos mellékhajtása is. A golyóstoll gyártási jogát az Irószerkészítő Szövetkezetnek adtam át. Szerződésben biztosítottak róla, hogy kifizetik nekem a legyártandó golyóstollak nagybani árának 5 százalékát. Elindult a gyártás, de a licencdíjból egy fillért sem láttam.</p>
<p>- Ez hogyan lehet?</p>
<p>- A diktatúrákban minden lehetséges. A szövetkezetnek is megvan a maga „minisztériuma” (ezt OKISZ-nak hívják); ez a köztünk létrejött szerződést nem hagyta jóvá, illetve felfüggesztette. Várjuk ki a „nürnbergi per” végét - volt az indoklás. A szövetkezet azonban megkezdte a golyóstollgyártást, s ezt a tevékenységét ma is folytatja pomázi ipartelepén. Néhai elnöke, akivel együtt vásároltuk meg Németországban a gyártáshoz szükséges célgépeket, évekkel ezelőtt meghalt. Tehetséges, jó ember volt, barátként ragaszkodott hozzám. Hogy nem fordultam védelemért a bírósághoz, ennek nem csupán a törvényességben megingott hit volt az oka; a jóindulatú, de gyógyíthatatlan betegségben szenvedő elnök iránti kímélet is...</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/golyospomaz.png" alt="golyospomaz.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> </p>
<p>- Hát ez szomorú.</p>
<p>- Igaza van. De mi ez a szomorúság ahhoz képest, amit a szedőírógép-találmányom tönkretételével, eltulajdonításával okoztak nekem! Nem kaptam meg a Kossuth-díjat, pedig megígérték. Ma már arra a szoborra sem tartok igényt, melyet Vass Zoltán, ez a kitűnő politikus állíttatott volna, ha távoznom kell az élők közül.</p>
<p>Amit a családomért, hazámért és a tudományért tettem, azért már megjutalmazott a teremtő, amikor megengedte, hogy kilencvennégy esztendős koromban ép aggyal és emlékezőtehetséggel róhassam fel a letűnt rendszernek: lássátok, mit műveltetek...</p>
<p>- Köszönöm a beszélgetést!</p>
<p>Dévényi László</p>
<p> </p>
<p style="text-align: left;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/hG-xfHRyfF0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" width="560" height="315" frameborder="0"></iframe></p>
<p style="text-align: left;">Ötszáznyolcvanezer töltőtollat és 400 ezer golyósirónt gyárt 1960-ban a Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat szentendrei töltőtoll-részlege. <br />A kis üzem 1956 januárjától gyártja a Stylus elnevezésű töltőtollakat és golyós irónokat. Kezdetben hat fő végezte itt a munkát, s havi 600 darab töltőtollat készített, ma már 76 dolgozója van az üzemnek, s negyedévenként 50 ezer darab különböző típusú tollat, golyós irónt készít. <br />Ebben az évben (1959) a részleg kétszáztizenkétezer töltőtollat és golyós irónt adott át a hazai piacnak, s a népszerű Stylus .golyóstollakhoz 82 ezer darab póttartályt is készített. Tavaly ötféle típusú töltőtollat gyártottak, 96 forinttól 128 forintos értékben. Jövőre külföldi heggyel is készül itt töltőtoll. Rövidesen megjelenik a papírüzletekben a legújabb típusú, még ízlésesebb és tökéletesebb kivitelű Stylus golyóstoll.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F04%2F08%2Fa_golyostoll_kalvariaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F04%2F08%2Fa_golyostoll_kalvariaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F04%2F08%2Fa_golyostoll_kalvariaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A golyostoll kálváriája - Beszélgetés Goy Andor feltalálóval"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2020/04/08/a_golyostoll_kalvariaja#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/15599110" border="0" /></a><br /></p>
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/goy.jpg
https://regiujsagok.blog.hu/2020/02/16/a_legidosebb_magyar_rendezo_both_bela_kilencveneves
A legidősebb magyar rendező - Both Béla kilencvenéves
2020-02-16T08:24:19+01:00
2020-02-16T08:24:19+01:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/belaba.png" alt="belaba.png" class="imgnotext" /></p>
<p>1910. november 21-én született Both Béla, a Szomszédok tévésorozat közszeretetnek örvendő tanár bácsija, A tanú című film kevésbé közszeretettel övezett Bástya elvtársa. Both Béla tehát 90 éves. Bár népszerűségét film- és televíziós szerepeinek köszönheti, a színháztörténetbe mégis színigazgatóként vonul be. Nyugdíjba a Nemzeti Színház éléről ment<br />1971-ben. Előtte a Madáchot igazgatta. Annak előtte - hogy az időben visszafelé menjünk - a debreceni Csokonai Színházat. Még korábban a Népművelési Minisztérium színházi főosztályát vezette. De volt az Állami Filmgyártó Vállalat művészeti vezetője is. 1955-ben az Állami Faluszínház főrendezője, 1947—1949 között (tehát az államosításig) a szegedi Nemzeti igazgatója. Dobálta a káderpolitika szeszélye az ország egyik feléből a másikba.<br />Nem mondható nyugalmasan eltöltött életnek. S akkor még csak arról a két évtizedről esett szó, ami nyugdíjba menése előtt történt. Korábban már jócskán kivette részét a magyar színház életéből.<br />Színészed kezdetein Krüger Aladár Mozdonyok, ha beszélgetnek című irredenta verse elszavalásával arat sikert. Beiratkozik a Színiakadémiára. Nagy Adorján, Hettyei Aranka, Góth Sándor növendéke. Tizenhét osztálytársa közül négyen maradnak a pályán. 1932-ben diplomázik. Sebestyén Mihály színésznek, rendezőnek, színházi titkárnak, könyvtárosnak szerződteti. <br />A miskolciak nyári állomáshelyén, a gyulai faszínkörben ő vezeti a bohém Sebestyén helyett a társulatot. Még a színiiskolában feleségül veszi pályatársnőjét, Móricz Lilit, ő az író kisebbik, színésznő lánya. Both közvetít Móricz drámaírói ambíciói és Németh Antal azon vágya között, hogy megszerezze Móriczot a Nemzetihez házi szerzőként. „Az én Béla fiam nem nyugszik, míg a Nemzetivel össze nem boronál” - írja kacérul vonakodó-kínálkozó szerzőként Móricz NémethAntalnak 1936. január 12-én kelt levelében. Ha Hevesinek akkora sikere volt a Légy jó mindhaláliggal, Németh doktor bemutatja a Forr a bort, a regényfolytatás dramatizálását. Németh elkergeti rendezőit (elsősorban a becsvágyó Horváth Árpádtól szabadul meg). Néhány fiatal (Both, Major Tamás, Siklósi Iván és Abonyi Géza színész öccse, Tivadar) elaltatja gyanakvását: rájuk bízza rendezései színészekben való kivitelezését, játékmesteri feladatkörrel. Herczeg Ferenc Utolsó tánc című Kékróka-utánfutó társalgási semmitmondójánál meg sem jelenik a rendező, csak a játékmester van a fedélzeten. Both jutalmul kapott legelső önálló rendezése, a dán Eric Sóya Ki vagyok én?, a vásári mutatványosbódéban lebonyolított szatirikus lélektani misztériumjáték roppant sikerré lesz (1936). A Margit-szigeten Babay József-Buday Dénes Nótaszüretét rendezi (1938), meg Bókay János Bajor Gizi mértéke után készült bravúrszerepdarabját (Négy asszonyt szeretek, 1940). Joe Eszterhas amerikai forgatókönyvíró papájának, az ébredő magyar Eszterhás Istvánnak a XIII. században játszódó drámája, a Döbrönte kürtje kerül Both vezényletével színre a Nemzetiben (1940). A címszerepet Kiss Ferenc játssza. Á gótikus díszleteket gróf Batthyány Gyula tervezi. Both szerényen szolgálja a nemzeti színházi dúcét. Németh Antal neve alatt is rendez (például az Ahogy tetsziket, Arisztophanész Madarak című vígjátékát 1938-ban, az Aszlányi Károly átdolgozta ifj. Dumas Sándor: Á nők barátját szintén 1938-ban).<br />Várkonyival, Tapolczay Gyulával átmegy Pünkösti Andor megnyíló Madáchába. Bothnak nem ízlik Pünkösti mellett az, amit Némethnél jól tűrt: nem óhajt névtelen másodhegedűs lenni. Beáll a Bánky fivérek keresztény vállalkozásába. Vitéz Bánky Róbert, az Új Magyar igazgatója színháza mellett negyventagú cseretársulatával ellátja a debreceni Csokonai<br />Színházat. Both itt színpadra állítja a Donna Dianát; megrendezi a Tragédiát Debrecenben (Ádám: Gáti József, Lucifer: vitéz Bánky Róbert, Éva: Hamvay Lucy), Miskolcon (Kiss Ferenccel Lucifer, Hotty Évával Éva, Tery Árpáddal Ádám szerepében). Vitéz Bánky továbbá elnyeri a szegedi városi színház igazgatását is, de mivel színházat helyből kell igazgatni, rábízza a direkciót Ihász Aladárra (1886-1960), főrendezőnek pedig megteszi a Színészkamarából kizárt Both Bélát, mivel gondol már a politikai változásokra, és bebiztosítást keres a németek elvesztette háború utánra. Both Bélát besorozzák Pesten, Szegeden leteszi a katonai esküt, majd bujkál. 1945. január 6-án kijön a menedéket adó pincéből, elmegy a Nemzetibe jelentkezni. Néhány napig ott alszik az egyik öltözőben. Beveszik a színházművészeti tanácsba. Ráosztják az Izabella téri Magyar Színházat, alighogy elmúlt 35 esztendős. Az eredeti kiírás Ifjúsági Színháznak nevezi, jelezve, milyen<br />funkció betöltését várják el az új szerveződéstől. Both tőke nélküli magán- színházba kezd. Igaz: a Magyar Színház éppen foglalt, a kibombázott Nemzeti játszik ott. A Rákóczi út-Körút kereszteződésénél lévő épületének tatarozásáig Both Béla ifjú csapatával a Városliget peremén játszik, a volt Féld Színházban próbálkoznak Emst Tollerrel és Bertolt Brechttel.<br />Anyagilag fenntarthatatlan a Magyar Színház. Visszamenekül a Nemzetibe. Déry Tibortól Hemingwayig rendez mindenfélét. Újra színpadra viszi Madách Tragédiáját. Utoljára rendezi meg. Utoljára rendezheti meg a Nemzetiben bárki is a következő nyolc évben. Madáchot kitiltják az ország valamennyi színházából.<br />Ma már nem rendez. A televízióban leállt sorozata. Both Béla ma már csak színházban látható. A nézőtéren. Rendre megjelenik a bemutatókon. A színháztól nem lehet menekülni.</p>
<p>Népszabadság, 2000. november 21. szám</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F02%2F16%2Fa_legidosebb_magyar_rendezo_both_bela_kilencveneves%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F02%2F16%2Fa_legidosebb_magyar_rendezo_both_bela_kilencveneves%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F02%2F16%2Fa_legidosebb_magyar_rendezo_both_bela_kilencveneves%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A legidősebb magyar rendező - Both Béla kilencvenéves"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2020/02/16/a_legidosebb_magyar_rendezo_both_bela_kilencveneves#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/15476456" border="0" /></a><br /></p>
Both_Béla
90_éves
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/belaba.png
https://regiujsagok.blog.hu/2020/01/06/foglalkozasa_kulcsar
Foglalkozása: kulcsár
2020-01-06T21:21:53+01:00
2020-01-06T21:21:53+01:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p>Zárva a kapu. Az udvarra, ahol a szerszám és tűzifát tárolják, nem mehetnek be "hívatlan vendégek".<br />Többmilliós érték nyilvántartása, bevételezése, kiadása, mázsánkénti, darabonkénti ellenőrzése férfiből is egész embert követel.<br /><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/kulcsar1.png" alt="kulcsar1.png" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Az abonyi Kossuth Tsz-ben egy tizenkilenc éves lány, Jáger Ilonka végzi ezt a munkát, ö a szövetkezet főraktárosa, vagy ahogyan régebben nevezték volna: a kulcsárja.<br />Éppen leltároznak, amikor felkeressük.<br />— Két vagon — mondja a kislány, ceruzájával egy nagy halom gallyra mutatva.<br />Tovább indulnak. Ilonka szakértőén méregeti szemével az akác- és fűzfatuskó rakást, s amennyit ő mond, a bizottság tagjai egyhangúlag hitelesítik.<br />— Nagy felelősséggel jár ez a munka. Nem félt elvállalni? — kérdezzük.<br />— Kicsit... De a főkönyvelő, Sobogya Miklós nem hagyott magamra. Átsegített a nehezén. Azóta is gyakran bejön a raktárba, megnézi, ellenőrzi a könyveket.<br />Ilonka most már eligazodik az adatrengetegben, a főbb számokat betéve tudja, munkája azonban máig is nehéz, különösen ilyenkor, leltározáskor. És nem hivatali, napi nyolcórás munka. Nyáron, aratás idején és ősszel, a kapás növények betakarításakor, hajnalonként kel, este pedig fél tízig, tíz óráig dolgozik.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/kulcs2.png" alt="kulcs2.png" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" width="183" height="314" />A behordott terményt raktárkönyvekbe, kartotékokra jegyzi, a traktorosoknak üzemanyagot, alkatrészt ad ki a raktárból.Tizenöt éves korában, miután elvégezte az általános iskolát, mezőgazdasági tanuló lett a tsz-ben. Nappal dolgozott, kapált, zöldséget szedett, csomagolt, esténként meg raktárosi tanfolyamra járt, igen sokszor éjfélig az asztal mellett ült, füzetek és könyvek fölé hajolva. A múlt év nyarán a tantárgyak többségéből kitűnőre vizsgázott. Aztán a vezetőség javaslatára a közgyűlés megválasztotta főraktárosnak.<br />Ilonka nem hagyta abba a tanulást. Jelenleg mezőgazdasági technikumba jár. Igaz, a főraktárosi munka nem igényel technikusi tudást, mind amellett tanul, hiszen a magasabb képzettségnek itt is csak hasznát veheti. Ha pedig a technikumban is sikeresen vizsgázik, beiratkozik az agráregyetem levelező tagozatára. Legfőbb vágya, hogy mezőgazdasági szakember, agrármérnök lehessen, s tudását és fiatalon szerzett gyakorlati tapasztalatát ott hasznosíthassa, ahonnan a tudás útján felfelé indult: az abonyi Kossuth Termelőszövetkezetben.<br /> </p>
<p>Képes Újság 1966 január</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F01%2F06%2Ffoglalkozasa_kulcsar%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F01%2F06%2Ffoglalkozasa_kulcsar%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F01%2F06%2Ffoglalkozasa_kulcsar%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Foglalkozása: kulcsár"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2020/01/06/foglalkozasa_kulcsar#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/15396464" border="0" /></a><br /></p>
kulcsár
téesz
Abony
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/kulcsar1.png
https://regiujsagok.blog.hu/2020/01/03/harom_deci_tisztan
Három deci tisztán
2020-01-03T10:06:40+01:00
2020-01-03T10:06:40+01:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p>Bevallom, eddig csak annyit tudtam Felsőtárkányról, hogy egyáltalán a világon van. Hát akkor honnan tudhattam volna azt a szomorú szenzációt, hogy a 2742 lakosú bükkalji nagyközség egyszerre két országos rekord -büszke birtokosa" is?</p>
<p>Mi ez a két országos rekord?</p>
<p>Az első: Felsőtárkány lakossága — a SZÖVOSZ hivatalos statisztikája szerint — 1964-ben több mint 4 millió forintot adott ki a község három italboltjában különféle italokért. Durván számolva, így egy főre 1500 forint esik. Nos, ez a mennyiség az országos átlag háromszorosa!</p>
<p>A második: könyvvásárlásra ugyanennek a községnek a lakosai fejenként csak 6,30 forintot költöttek. Ez a mutató pedig az országos átlagnak csupán egyharmada!</p>
<p>Varga Sándornak, a SZÖVOSZ Könyvterjesztő Vállalat igazgatójának jutott eszébe, hogy utána néz alaposabban, közelebbről, mi lehet az oka ennek a két megdöbbentő országos rekordnak? A Televízió dicséretére váljék, hogy a kitűnő ötlet hallatán azonnal kötélnek állt, és Mohai János operatőrrel, Bánki Iván rendezővel, Varga Zsuzsa szerkesztővel együtt négy napon keresztül mindenüvé nyomon követték a házról házra járó, kíváncsi könyvterjesztő igazgatót.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/svella.jpg" alt="svella.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p><em>Ime, Svella Jani bácsi, aki saját bevallása szerint éppen a -Sugárnál" dolgozik. Értsd alatta: a napsugárnál. Vagyis: sehol. A könyvek nem érdeklik, legszívesebben a -bokorugró" (féldeci) vagy a -kapudöngető" (deci pálinka) társaságában tölti el idejét</em></p>
<p>A falu úgyszólván verébugrásnyira fekszik az ősrégi, országos hírnevű nevelési intézményekkel rendelkező, jelentős ipari üzemekkel, szép és jó színházzal dicsekvő várostól: Egertől, és — kulturális szempontból a törpék színvonala alatt van!</p>
<p>Nyolcszázhatvan család lakja, az utóbbi tíz esztendőben 268 ház épült itt. Háromszáznyolcvan család nevén szerepel bankbetét, amelyeknek együttes összege több mint 2 millió forint. Ezerötszázharmincöt férfi és nő jár el dolgozni innen gyárakba, üzemekbe, állami gazdaságba, mindegyikük tisztességesen keres. A helybeli Dózsa Tsz-nek 198 tagja van, akik munkaegységenként körülbelül 28 forint készpénzt kapnak. A pajtákban, fészerekben 6 személyautó és 157 motorkerékpár várja, hogy nyergében gazdájával nekivágjon a nagyvilágnak. S hogy még érthetetlenebbé váljék ez a szomorú, szellemi közöny, íme, még egy adat: a falu lakosai közül 576-an végeztek nyolc általános iskolát, harmincan érettségiztek, ketten végeztek főiskolát, négyen egyetemet!</p>
<p>Hát akkor? Miért tesped Felsőtárkány kulturális élete?</p>
<p>Kezdjük ott, hogy a csaknem háromezer lakosú nagyközségben nincs olyan emberi szóval elfogadhatónak nevezhető hely, ahol igazi, komoly kulturális élet kialakulhatna. Egy öreg hangversenyzongora, 2610 könyv, egy mozivetítőgép, ami a MOKÉP tulajdona, ez a kulturális javak nagyja, amivel a falu lakossága rendelkezik. De már a könyvek számára nem jutott tisztességes polc: asztalokon, székek hátán henteregnek, hegyekbe hányva. Olvasónak és könyvtárosnak egyaránt elmegy a kedve tőle, hogy nekivágjon és kibogarásszon ebből a sűrűségből egy jó könyvet.</p>
<p>A falu vezetői elmondották: a kulturális igények kielégítésiének oroszlánrésze itt is a rádiókra, tv-készülékekre hárul. 523 rádió és 55 tv van a postán bejelentve.</p>
<p>Hiába, hiába, bárhogy is forgatom ezeket a beszélő számokat, csak nem múlik a keserűség a szívemben. Könyvekre egész esztendőben 17 265 forintot költöttek, italra több mint 4 milliót. Illetve, rántsuk le a leplet még egy harmadik felsőtárkányi szenzációról is, hátha felfigyelnek rá az egri pénzügyőrök: a helybeli dugics-kocsmákban is sok pénzt költenek alkoholra a felsőtárkányiak! Ugyanakkor betűre pedig csak annyit adnak, mint amikor az Apák Boltjában rendelnek három decit tisztán.</p>
<p>Ugyan csupa vészjósló' huhogás eddig cikkem minden sora, mégis szeretném valami biztató híradással zárni beszámolómat. Bartók László pedagógus, aki már negyven esztendeje tanít a faluban, elmondotta, hogy egy elhanyagolt épületben, amelyet igen nagy jóindulattal klubnak neveznek a helybeliek — tánc-, ének-, báb-, meg színjátszó csoport, és egy vegyes zenekar munkálkodik. Az öt kulturális csoport összesen 214 főnyi tagságot számlál. Ami a legreménykeltőbb mozzanat: szinte valamennyi tag fiatal, legtöbbjük most állt ki az iskolából.</p>
<p>Ha módjuk lenne hozzá, ha igazi, társadalmunkhoz méltó otthont kaphatnának, ők hamarosan kiküszöbölhetnék a falu becsületén esett csorbát. A jelenlegi körülmények között viszont egy helyben topoghatnak.</p>
<p>Van a hivatalosan 132 személyes -mozi", amelyben előadások alkalmával kétszázad-magukkal szoronganak a felsőtárkányiak, van a már bemutatott -könyvtár", a -zeneszóba-, amelyet csordultig megtölt a behemót zongora, meg a -klubszoba", ahol nem kaphatnak a művelődni vágyók se egy jó feketét, se málnaszörpöt.</p>
<p>Ha leütnek a zongorán egy akkordot, hullik a vakolat ...</p>
<p>A falu vezetői megkísérelték vázolni ennek a meghökkentő állapotnak az okát. Elmondották: Felsőtárkány lakossága valaha nincstelen summás nép volt. Akkoriban csak az ital vigasztalhatta meg őket. A baj az, hogy az új világban még nem mozdítódtak meg igazán.</p>
<p>Az ország sok száz és ezer falujában összefogott a lakosság, és társadalmi munkában nekivágott a művelődési otthon felépítésének. Felsőtárkányban miért nem jutott ez még eszébe senkinek az elmúlt húsz esztendőben? Jelen pillanatban a fiatalság jobbára elvágyódik innen. Már mondottuk: úgyszólván verébugrásnyira székel innen Eger városában a járási, meg a megyei tanács. Hogy engedhetik meg, hogy a közvetlen szomszédságukban két ilyen szomorú, lesújtó országos rekorddal mélyen aludjon egy nagy falu?!...</p>
<p>Irta és fényképezte: Hunyady József</p>
<p> </p>
<p>Képes Újság 1965. január</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F01%2F03%2Fharom_deci_tisztan%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F01%2F03%2Fharom_deci_tisztan%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F01%2F03%2Fharom_deci_tisztan%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Három deci tisztán"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2020/01/03/harom_deci_tisztan#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/15386038" border="0" /></a><br /></p>
Felsőtárkány
Képes_Újság
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/svella.jpg
https://regiujsagok.blog.hu/2020/01/02/budapest_gyomrai_pestiek_etvagya
Budapest gyomrai, pestiek étvágya
2020-01-02T19:22:20+01:00
2020-01-02T19:22:20+01:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/etvagy19651.jpg" alt="etvagy19651.jpg" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" width="325" height="396" />1965-ben a Tükör újság az év eleji számában a pestiek gyomrát és étvágyát veszi célba.</p>
<p>Kár volna tagadni, hogy a budapestiek nagyon szeretnek enni — sokat és jót. Vitatják. hogy ez restellni való dolog-e, vagy inkább ok a nemzeti büszkeségre, mint a sportsikerek sora. Én azt hiszem, ez inkább egészségügyi és természetesen gazdasági kérdés. Mert hát a sok jót meg is kell termelni. Szerepeljen itt két érdekes adat: 1963-ban a pestiek 150 millió forintot költöttek friss cukrászsüteményre és 198 milliót egyéb édességre. Ám 1964-ben (az év végi nagy forgalomra való tekintettel pontos adatot adni még nem tudunk), cukrászsüteményből, csokoládéból és cukorkaféléből mintegy 15 százalékkal növekedett a forgalom. Ennek alapján az idén is emelkednek az értékesítési tervszámok, s nem kell hozzá mélyebb piacismeret, hogy már most elkönyvelhessük, — a pestiek étvágyán nem fog múlni a tervteljesítés.</p>
<p><strong>Szakácskönyv nagy választékban</strong></p>
<p><br />Az édességfogyasztás mennyisége is azt példázza, hogy az a 40—50 százalék, amit a családok átlagosan az összjövedelmükből élelmiszerre és étkezésre költenek, sok esetben meghaladja a szükséges és egészséges táplálkozás követelményeit. Erre utal az 1962-tőf 1964 befejeztéig kiadott 12 féle szakácskönyv 380 ezret meghaladó példányszáma is, illetve a korábban kiadott főzőkönyvekkel együtt a több mint félmilliónyi főzési útbaigazító kelendősége. (A szakácskönyvek ugyanis minden esetben az utolsó példányig elfogytak.)</p>
<p>Évek óta kutatják, mi a magyarázata a budapestiek növekvő étvágyának. Tizenöt évvel ezelőtt a háborús ínséggel, a kiéhezettség utóhatásával magyarázták. Tíz éve azzal, hogy kevés az olyan áru, tartós értékű holmi, amire érdemes takarékoskodni. Akkoriban volt is ebben igazság, de azóta a helyzet megváltozott. öt évvel ezelőtt olyasféleképp okoskodtak, hogy az élelmiszer-választék bővülése, a minőség javulása, az étkezéskultúra szélesebb körű térhódítása, az ételkészítési módok eddig ismeretlen változatainak terjedése az oka, hogy emberek százezrei, ha naponta nem is, de legalább egy héten egyszer — vasárnap — a sárga földig leeszik magukat.</p>
<p><br /><strong><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/etvagy19652.jpg" alt="etvagy19652.jpg" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" class="imgnotext" width="567" height="579" /></strong></p>
<p><strong>Vadat halat, s mi jó falat</strong></p>
<p>Ez utóbbi indokolásban lehet némi igazság, hiszen például a hidegkonyhai készítmények iránti igény négy-öt év alatt megtízszereződött. A két speciálisan, csak birkahúst készítő vendéglőben, a Góbé-ban és a kispesti Bugaa-ban, alig lehet asztalhoz jutni, csakúgy mint abban a két budai étteremben, ahol a vadászati tilalomidőre tekintet nélkül, egész éven át 4—5 féle vadat szolgálnak fel; vagy a nemrégiben megnyílt Kakasban, ahol a létező szárnyasfélékben és gombás ételekben dúskálhat, aki ráéhezett a baromfihúsra.</p>
<p>Az ínyenckedés terjedésére utal az is, hogy a szardíniának és a többi halcsemegének, valamint a heringes, aszpikos, máj-, nyelv-, torma-, gomba- és ki tudja még miféle-krémes szendvicseknek, imbiszeknek ma már széles körben van kelete, mindez „utcán át” és helyben, mázsaszám fogy a kis és nagy csemege üzletekben reggel, délben, délután és este,</p>
<p>Külön kell szólni a József körúti Rétesboltról, ahol délelőtt 11 óra tájt sorba gyűlve várakoznak a nagy pillanatra, amikor a forróságtól sistergő nagy sütőlapátokat a pultra helyezik, és habzsolni lehet a gőzölgő, káposztás, almás, túrós réteseket, A November 7, téri Vajassütemények Boltjának 7000 darab a napi forgalma,</p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/etvagy19653.jpg" alt="etvagy19653.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong><strong></strong></p>
<p><strong>Már nem a pörkölt a favorit</strong></p>
<p>Mindezideáig azonban csak a falatozásról, ínyenckedésről esett szó, pedig ezek a tételek elenyésznek ahhoz a mennyiséghez képest, amelyet kétmillió pesti gyomor fogyaszt el egy közönséges hétköznapon, Üzemi étkeztetésben mintegy 500 000 ebédet szolgálnak fel, és delente a Gyermekélelmezési Vállalat 83 000 kiskorú jóllakatásáról gondoskodik, A Vendéglátóipari Tröszthöz tartozó 1500 vendéglátóipari egységben — már amelyikben meleg konyha is működik — 1070 szakács,cukrász, főzőlegény és főzőasszony gondoskodik 40 000 adag ételről, A többi vendéglátóipari vállalat éttermeiben és vendéglőiben körülbelül 10 000 ebéd fogy. (Vasárnapokon, ünnepeken 50 százalékkal több.)</p>
<p>A budapesti étlapokon naponta 70 féle étel kínálkozik. Már nem a pörkölt és a rántotthús a favorit. Tágult az ízléshatár. Záróráig mindent megesznek, ami az étlapon található.</p>
<p>A háztartások a Közért-üzletekben naponta csak kenyérből 37—38 vagonnyi mennyiséget vásárolnak. (Más kérdés, hogy ugyancsak naponta 40—50—60 mázsa kerül a háztartási szemétbe.) Ellentétben sok egyéb élelmiszerrel, a kenyér hétköznap a legkelendőbb. Ünnep előtti napon a hétköznapi mennyiségnek csak másfélszerese és nem a duplája fogy.</p>
<p><strong>Tej, liszt, alma és déligyümölcs</strong></p>
<p>A Közért-boltok tej forgalma napi 320—350 ezer liter. (Nagyon kevés, s ez arra mutat, hogy mind többen hagynak fel a reggelizéssel, pedig mennyivel kívánatosabb volna a bő reggelizés, mint a túlontúl bőséges és hizlaló vacsorázás.)</p>
<p>Lisztből hétköznapokon csaknem ezer mázsa fogy, szombaton viszont majdnem kétezer, s a zsírral hasonló a helyzet. (Ki tudná megmondani, hogy az ünnepi ételen miért kell több zsírnak lennie, mint a hétköznapin. Talán még abból az időből maradt ez a szokás, amikor valóban csak egy héten egyszer laktak jól azok, akik a legnehezebb munkát végezték.)</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/etvagy19654.jpg" alt="etvagy19654.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p> </p>
<p>Almát 14—15 vagonnyit árusítanak egy hétköznapon, ünnep előtt 18—20-at. Déligyümölcsből annyi fogy, amennyi vám. A citrom a legbiztosabb jelzője a nátha- és infulenza-járványnak. Ha a betegség beköszönt, az átlagos forgalom a többszörösére ugrik. Így a Közért előbb értesül a járványról, mint a KÖJÁL.</p>
<p>Érdekes volna tudni, hogy vajból, tejfölből, tojásból, húsból mennyi tűnik el egy nap alatt a pestiek gyomrában, az ismert számok ugyanis, bármilyen csillagászatiak, nem fedik a tényleges fogyasztás adatait. Ezeken kívül ugyanis tetemes mennyiség kerül eladásra a vásárcsarnokokban, a piacokon, a termelőszövetkezetek elárusítóhelyein és az őstermelőknél. Mindezeken kívül csak a posta a megmondhatója, hogy a hideg idő beálltával hány disznótoros csomag érkezik, gyorsáruként, a pestiek testsúlyának gyarapítására.</p>
<p>„Szegények vagyunk, de jól élünk” — mondja a régi szólásmondás. Napjainkra ez legfeljebb annyiban módosult, hogy nem vagyunk éppen szegények, de sokat eszünk. Az orvosok szerint többet a kelleténél.</p>
<p>írta: Nyerges Zsuzsa Fotók: Sándor Zsuzsa</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F01%2F02%2Fbudapest_gyomrai_pestiek_etvagya%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F01%2F02%2Fbudapest_gyomrai_pestiek_etvagya%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2020%2F01%2F02%2Fbudapest_gyomrai_pestiek_etvagya%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Budapest gyomrai, pestiek étvágya"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2020/01/02/budapest_gyomrai_pestiek_etvagya#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/15385842" border="0" /></a><br /></p>
1965
Tükör
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu
https://m.blog.hu/re/regiujsagok/image/etvagy19651.jpg
https://regiujsagok.blog.hu/2009/09/29/koszontes_38
Köszöntés
2009-09-29T15:01:00+02:00
2009-09-29T15:01:00+02:00
regiujsagok
https://blog.hu/user/332905
<p><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Ezen az oldalon a tervek szerint a régi idők újságjaiban megjelenő cikkek gyüjtőhelye lesz. <br />Várom a régi 50-60-70-80-90-es évek újságaiból azokat a cikkeket digitális formátumba amit szívesen megosztanának az Olvasókkal. </span><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">A képeket feltölthetik az oldalon, regisztrációt követően de elküldhetik az <a href="mailto:info@regiujsagok.hu">info@regiujsagok.hu</a> címre. </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2009%2F09%2F29%2Fkoszontes_38%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2009%2F09%2F29%2Fkoszontes_38%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fregiujsagok.blog.hu%2F2009%2F09%2F29%2Fkoszontes_38%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Köszöntés"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://regiujsagok.blog.hu/2009/09/29/koszontes_38#comments"><img class="item_ctp" src="https://regiujsagok.blog.hu/rss/image/post/id/1415689" border="0" /></a><br /></p>
régiújság
0
Regiújságok
https://regiujsagok.blog.hu