A hajdúböszörményi Hajdú Áruház ajtaján 1980. augusztus 8-án egy tábla tudatta a vásárlókkal, hogy aznap „technikai okok” miatt zárva tartanak. Az áruház vezetőjén és néhány alkalmazottján kívül csak rendőrök tartózkodtak benn. Ugyanis előző éjszaka illetéktelen látogató járt az áruházban, s az Ofotért részleg íróasztalát kifeszítve, magához vette az ott levő 4217 forint váltópénzt.

A helyszíni szemle során a nyomozók csak azt tudták megállapítani, hogy az ismeretlen tettes az egyik nyitva hagyott pinceablakon keresztül hatolt be, ám értékelhető nyomot nem hagyott maga után. A helyszíni szemlét végző rendőrök közül akkor még senki nem tudta, hogy e bűncselekménnyel vette kezdetét egy olyan sorozat, amely nemcsak Hajdú-Bihar megyében, hanem országos méretekben is páratlanná vált.
Ebben az évben az ismeretlen tolvaj még tizennégy bűncselekményt követett el, elsősorban a Hajdúböszörményi, illetve a Hajdúnánási Rendőrkapitánysághoz tartozó területen. Behatolt a Hajdúdorogi „Új Élet” Termelőszövetkezet pénztárhelyiségébe, s ott a lemezszekrényből 66 000 forint készpénzt lopott. A hajdúdorogi áfész központi irodaházában az íróasztalokat feltörve 5795 forintot lopott el, a balmazújvárosi áfész nagyhegyes! felvásárlótelepéről pedig 9800 forint készpénzt.

1980 végére az elkövetési módszerek hasonlósága, továbbá az a tény, hogy a tolvaj mindenhonnan csakis készpénzt vitt magával, megerősítették a felderítésben dolgozó nyomozók azon gyanúját, hogy a betörések elkövetője egy és ugyanaz a személy. S tudták: a felderítés nem lesz könnyű feladat, mert a bűnöző az addigi betörései helyszínén sehol nem hagyott maga után értékelhető nyomot.

1987-ben a Magyar Rádió készített egy rádiójátékot is az esetekről:

A sorozat folytatódott:

1981-ben 12. 1982-ben 29 (!), 1983- ban 7, 1984-ben pedig 10 betöréses lopásit, illetve annak kísérletét követte el az ismeretlen. Betört többek között a Debrecenhez tartozó Józsán a postahivatalba, ahonnan 337 466 forint készpénzzel távozott. E bűncselekmény helyszínén a bűn¬ügyi technikusnak sikerült értékelhető lábnyomot rögzíteni, akárcsak a konyári postahivatalban is, ahol a zsákmány értéke meghaladta a százötvenezer forintot. Postahivatalok, takarékszövetkezetek, termelőszövetkezetek irodahelyiségei és magánlakások egyaránt szerepeltek a helyszínek között, s a lista 1981 őszéig egyre csak bővült.

Persze, a betörések számának növekedésével a nyomozók rendelkezésére álló támpontok is szaporodtak. Így például az egyik helyszínen sikerült ujjnyomot rögzíteniük, ám ezek az ujjnyomok nem szerepeltek a rendőrségi nyilvántartóban. Mivel a bűncselekmények több, mint kilencven százalékát a megye területén követték el, a rendőrök arra a következtetésre jutottak, hogy a betörő csaknem bizonyosan a megyében lakik, vagy állandó jelleggel ott dolgozik. Ezt a feltevést erősítette meg az a tény is, hogy az ismeretlen tettes mindig tudta, hol keresse a pénzt, soha, sehol nem mozgott fölöslegesen.

Nem túlzás, ha azt mondjuk: a Hajdú-Bihar Megyei Rendőrfőkapitányság bűnüldözői ebben az időszakban a tűt keresték a szénakazalban. Egymást követték a tettes felderítésére irányuló akciók, ám a betörő kicsúszott az őt üldözők kezei közül.
Aztán, 1984 júniusában értékes adathoz jutottak a felderítésben dolgozók: egy újabb betörés kapcsán megtudták, hogy a feltételezhető bűnelkövető egy piros színű 1500-as Lada gépkocsival közlekedik. Ezt az autót ugyanis több tanú látta a bűncselekmény helyszínének közelében, a betörés feltételezett időpontjában.

A kör leszűkült, most már annak kellett utána nézni, hogy kiknek a birtokában van ilyen autó. Újabb tanúk jelentkeztek, s közülük többen elmondták, hogy a kérdéses piros színű Lada hátulján egy szakszerűtlenül felszerelt vonóhorog van, s a csomagtartó környékén hiányzik a „Lada" felirat, továbbá, hogy az autó rendszáma UX betűjelekkel kezdődik.
A megyében huszonhárom ilyen betűjellel kezdődő rendszámú gépkocsi volt a nyilvántartás adatai szerint, megkezdődött tehát tulajdonosaik ellenőrzése. Ugyancsak a nyilvántartó adataiból kiderült, hogy a huszonhárom autóból mindössze kettő van utánfutó vontatására is levizsgáztatva. A nyomozók először tehát e két kocsi gazdáját ellenőrizték tüzetesen.

Egyikük Gorbay József 35 éves hajdúböszörményi egyéni gazdálkodó volt, akinek gépkocsiját a tanúk határozottan felismerték. A gépkocsi alapos átvizsgálásakor, különböző — betöréshez is használható — eszközök, szerszámok, valamint 7500 forint készpénz került elő. így, a tanúvallomásokra, vala¬mint az autóban talált holmikra tekintettel, Gorbayt bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték.
A 35 éves férfi a kihallgatások első szakaszában tagadta, hogy bármi köze lenne a bűncselekmények elkövetéséhez. Az elébe tárt bizonyítékok — az immár azonosított ujjlenyomatok és lábnyomok, valamint az autójában megtalált feszitőeszközöktől származó nyomok — hatására belátta, hogy további értelme már nincs a tagadásnak, s beismerő vallomást tett.
A Gorbay-ügy aktája végül is már „kitett” egy páncélszekrényt. Csupán a helyszínelés több hetet vett igénybe, amikor a betörő megmutatta a rendőröknek, hol követte el bűncselekményeit. összesen hetvenkilenc betöréses lopást követett el, s az állami szerveknek, szövetkezeteknek, magánszemélyeknek több, mint kétmillió forintnyi kárt okozott. A Büntető Törvénykönyv rendelkezéseit ismerve bizonyos, hogy a hajdúböszörményi betörő most jó ideig nem fog munkát adni a rendőröknek ...

VEZDA JÁNOS

Fotó: SEBESTYÉN JENŐ

Néphadsereg 1985