Skála Metró, 1984. május 2-a, reggel fél nyolc. Bár a régóta várt áruház csupán nyolc órakor nyitja meg kapuit, a tömeg már a Marx tértől a Jókai utcáig ér. Acélkorlátokból összeállított kordon veszi körül a csillogó épületet. Úgy tűnik, mintha a fél Budapest itt adna egymásnak randevút; sokan szabadságot vettek ki, csakhogy bejussanak az új Skálába.

Hiába hangzott el többször a sajtóban, a televízióban, a rádióban a felhívás — az áruház egy hét múlva is ugyanazt a választékot kínálja, mint az első napokban —, az érdeklődők rohamát nem sikerült elkerülni. Igaz, ez nem érte meglepetésként az áruház dolgozóit. Annak ellenére, hogy a Marx téri bevásárlóközpont eladótere fele a budai Skáláénak, a vezetők mégis a nagyáruház forgalmával megegyező látogatottságra számítottak az első héten. Rendőrök, önkéntes rendőrök tartották fenn a rendet az épület előtt, az áruházban pedig a pult mögött állt, aki élt és mozgott: a Metró nyolcszáz eladóját a Skála-Coop további százötven kereskedője segítette. Mégis, a pénztárosok bizony csak tálcán körbehordott szendvicsekkel tudták éhségüket csillapítani, az ebédre nem jutott idő.

A korábbi próbaüzem tapasztalatait felhasználva azonban az árusításban nem volt semmiféle fennakadás. Kuriózum, de az illetékesek még egy ideiglenes WC felállításáról is gondoskodtak a Jókai utcában. A kereskedők rugalmasságát dicséri, hogy a korán reggel összegyűlt tömeg láttán — már hat órakor sorban álltak a téren — a nyitvatartási idő előtt fél órával kinyitották az áruház kapuit. A legfontosabb pontokon rádiótelefonnal felszerelt dolgozók tartották egymással a kapcsolatot; csak szakaszosan engedték be a vásárlókat az épületbe. Az áruház előtt kanyargó százméteres sor ellenére benn így nem volt tömeg. „A tumultust, a tolongást, a lökdösődést akartuk elkerülni. Célunk a kulturált kiszolgálás”, fogalmazta meg dr. Inotai Csaba igazgató.

A vásárlók nemcsak a választékra, hanem az ízlésesen kialakított öt szintes épület belsejére is kíváncsiak voltak. A legtöbben valamennyi osztályt, részleget, az elegáns éttermet is megtekintették. Nagy sikere volt a tini-butik iparművészek által tervezett egyedi ruháinak, amelyet csakis itt lehet kapni. Sokan álltak a műszaki osztály hordozható sztereó magnórádiói, személyi számítógépei, videojátékai előtt. Annak ellenére, hogy a környéken több cipőbolt is van, a legtöbben mégis a cipőosztályon fordultak meg. S az előjegyezhető Siemens fagyasztószekrény, a szupermarketben kapható birkahús is felkeltette sokak érdeklődését.
És a forgalom? Tizenkettő-tizenöt millió forintra, ötvenezer látogatóra számítottak az áruház vezetői. Estére bebizonyosodott: nem tévedtek sokat.

PETBUS GYÖRGY FOTÓ: SZÁNTÓ TAMÁS Ország-Világ újság