1965-ben a Tükör újság  az év eleji számában a pestiek gyomrát és étvágyát veszi célba.

Kár volna tagadni, hogy a budapestiek nagyon szeretnek enni — sokat és jót. Vitatják. hogy ez restellni való dolog-e, vagy inkább ok a nemzeti büszkeségre, mint a sportsikerek sora. Én azt hiszem, ez inkább egészségügyi és természetesen gazdasági kérdés. Mert hát a sok jót meg is kell termelni. Szerepeljen itt két érdekes adat: 1963-ban a pestiek 150 millió forintot költöttek friss cukrászsüteményre és 198 milliót egyéb édességre. Ám 1964-ben (az év végi nagy forgalomra való tekintettel pontos adatot adni még nem tudunk), cukrászsüteményből, csokoládéból és cukorkaféléből mintegy 15 százalékkal növekedett a forgalom. Ennek alapján az idén is emelkednek az értékesítési tervszámok, s nem kell hozzá mélyebb piacismeret, hogy már most elkönyvelhessük, — a pestiek étvágyán nem fog múlni a tervteljesítés.

Szakácskönyv nagy választékban

Az édességfogyasztás mennyisége is azt példázza, hogy az a 40—50 százalék, amit a családok átlagosan az összjövedelmükből élelmiszerre és étkezésre költenek, sok esetben meghaladja a szükséges és egészséges táplálkozás követelményeit. Erre utal az 1962-tőf 1964 befejeztéig kiadott 12 féle szakácskönyv 380 ezret meghaladó példányszáma is, illetve a korábban kiadott főzőkönyvekkel együtt a több mint félmilliónyi főzési útbaigazító kelendősége. (A szakácskönyvek ugyanis minden esetben az utolsó példányig elfogytak.)

Évek óta kutatják, mi a magyarázata a budapestiek növekvő étvágyának. Tizenöt évvel ezelőtt a háborús ínséggel, a kiéhezettség utóhatásával magyarázták. Tíz éve azzal, hogy kevés az olyan áru, tartós értékű holmi, amire érdemes takarékoskodni. Akkoriban volt is ebben igazság, de azóta a helyzet megváltozott. öt évvel ezelőtt olyasféleképp okoskodtak, hogy az élelmiszer-választék bővülése, a minőség javulása, az étkezéskultúra szélesebb körű térhódítása, az ételkészítési módok eddig ismeretlen változatainak terjedése az oka, hogy emberek százezrei, ha naponta nem is, de legalább egy héten egyszer — vasárnap — a sárga földig leeszik magukat.

Vadat halat, s mi jó falat

Ez utóbbi indokolásban lehet némi igazság, hiszen például a hidegkonyhai készítmények iránti igény négy-öt év alatt megtízszereződött. A két speciálisan, csak birkahúst készítő vendéglőben, a Góbé-ban és a kispesti Bugaa-ban, alig lehet asztalhoz jutni, csakúgy mint abban a két budai étteremben, ahol a vadászati tilalomidőre tekintet nélkül, egész éven át 4—5 féle vadat szolgálnak fel; vagy a nemrégiben megnyílt Kakasban, ahol a létező szárnyasfélékben és gombás ételekben dúskálhat, aki ráéhezett a baromfihúsra.

Az ínyenckedés terjedésére utal az is, hogy a szardíniának és a többi halcsemegének, valamint a heringes, aszpikos, máj-, nyelv-, torma-, gomba- és ki tudja még miféle-krémes szendvicseknek, imbiszeknek ma már széles körben van kelete, mindez „utcán át” és helyben, mázsaszám fogy a kis és nagy csemege üzletekben reggel, délben, délután és este,

Külön kell szólni a József körúti Rétesboltról, ahol délelőtt 11 óra tájt sorba gyűlve várakoznak a nagy pillanatra, amikor a forróságtól sistergő nagy sütőlapátokat a pultra helyezik, és habzsolni lehet a gőzölgő, káposztás, almás, túrós réteseket, A November 7, téri Vajassütemények Boltjának 7000 darab a napi forgalma,

Már nem a pörkölt a favorit

Mindezideáig azonban csak a falatozásról, ínyenckedésről esett szó, pedig ezek a tételek elenyésznek ahhoz a mennyiséghez képest, amelyet kétmillió pesti gyomor fogyaszt el egy közönséges hétköznapon, Üzemi étkeztetésben mintegy 500 000 ebédet szolgálnak fel, és delente a Gyermekélelmezési Vállalat 83 000 kiskorú jóllakatásáról gondoskodik, A Vendéglátóipari Tröszthöz tartozó 1500 vendéglátóipari egységben — már amelyikben meleg konyha is működik — 1070 szakács,cukrász, főzőlegény és főzőasszony gondoskodik 40 000 adag ételről, A többi vendéglátóipari vállalat éttermeiben és vendéglőiben körülbelül 10 000 ebéd fogy. (Vasárnapokon, ünnepeken 50 százalékkal több.)

A budapesti étlapokon naponta 70 féle étel kínálkozik. Már nem a pörkölt és a rántotthús a favorit. Tágult az ízléshatár. Záróráig mindent megesznek, ami az étlapon található.

A háztartások a Közért-üzletekben naponta csak kenyérből 37—38 vagonnyi mennyiséget vásárolnak. (Más kérdés, hogy ugyancsak naponta 40—50—60 mázsa kerül a háztartási szemétbe.) Ellentétben sok egyéb élelmiszerrel, a kenyér hétköznap a legkelendőbb. Ünnep előtti napon a hétköznapi mennyiségnek csak másfélszerese és nem a duplája fogy.

Tej, liszt, alma és déligyümölcs

A Közért-boltok tej forgalma napi 320—350 ezer liter. (Nagyon kevés, s ez arra mutat, hogy mind többen hagynak fel a reggelizéssel, pedig mennyivel kívánatosabb volna a bő reggelizés, mint a túlontúl bőséges és hizlaló vacsorázás.)

Lisztből hétköznapokon csaknem ezer mázsa fogy, szombaton viszont majdnem kétezer, s a zsírral hasonló a helyzet. (Ki tudná megmondani, hogy az ünnepi ételen miért kell több zsírnak lennie, mint a hétköznapin. Talán még abból az időből maradt ez a szokás, amikor valóban csak egy héten egyszer laktak jól azok, akik a legnehezebb munkát végezték.)

Almát 14—15 vagonnyit árusítanak egy hétköznapon, ünnep előtt 18—20-at. Déligyümölcsből annyi fogy, amennyi vám. A citrom a legbiztosabb jelzője a nátha- és infulenza-járványnak. Ha a betegség beköszönt, az átlagos forgalom a többszörösére ugrik. Így a Közért előbb értesül a járványról, mint a KÖJÁL.

Érdekes volna tudni, hogy vajból, tejfölből, tojásból, húsból mennyi tűnik el egy nap alatt a pestiek gyomrában, az ismert számok ugyanis, bármilyen csillagászatiak, nem fedik a tényleges fogyasztás adatait. Ezeken kívül ugyanis tetemes mennyiség kerül eladásra a vásárcsarnokokban, a piacokon, a termelőszövetkezetek elárusítóhelyein és az őstermelőknél. Mindezeken kívül csak a posta a megmondhatója, hogy a hideg idő beálltával hány disznótoros csomag érkezik, gyorsáruként, a pestiek testsúlyának gyarapítására.

„Szegények vagyunk, de jól élünk” — mondja a régi szólásmondás. Napjainkra ez legfeljebb annyiban módosult, hogy nem vagyunk éppen szegények, de sokat eszünk. Az orvosok szerint többet a kelleténél.

írta: Nyerges Zsuzsa Fotók: Sándor Zsuzsa