Maholnap 45 esztendeje már, hogy elszegődött a szigeti góliát mellé. Ennyi idő ezernyi emléket ébreszt, s a fehér bajszú, délceg öregember, a margitszigeti víztorony őre, a jubileumra készülő Fekete Antal úgy beszél a toronyról, mintha eleven barát, kedves, közeli rokon lenne.
— 1911-ben épült, soha komoly baja nem volt. De az ostrom alatt ellőtték egyik oszlopát. Nagy súlyt, 220 tonnát tart egy-egy oszlop. A golyó elszaggatta a vasvázat. Kihevertük. Harmincöt méter magasan kezdődik a víztartály, 57 méter magasan van a torony csúcsa. Mikor besüt a nap a hatszáz köbméteres tartályba, s csillog a tiszta zöld víz, az nagyon szép. De az ostrom alatt a tartályt is szétlőtték. A hasadékokon át láttam a várost, mintha ablakon nézném...
Fekete Antal most 66 éves. Egy cseppet sem szédül. Naponta felgyalogol a magasba, 330 kőlépcsőn, aztán 330 falépcsőn, fel, egészen a csúcsig. Onnan tiszta időben ellátni Váctól Vecsésig. Tekintete szívesen kalandoz a szigeten, mert ott a lombos fáktól szegett utakon jár az ifjúsága, férfikora. Régi ismerősök emlékével találkozik. Az árnyas Palatínus strand helyén először a Kommun strand épült 1919-ben. Amott, a kastélyban lakott Krúdy Gyula.

Éjszaka javították a főnyomócsövet,  olykor Szép Ernő andalgott arra, hajnalig beszélgettek.
Emlékezik az ásatásokra. S emlékszik egy nyári viharra — akkor a tornyot is villámcsapás érte — a szél tövestől döntött ki egy óriásfát, s az meredező gyökerei között egy rég elrejtett harangot őrzött.
A vihar szinte minden alkalommal villámmal sújtja az égbenyúló tornyot. Meg se kottyan neki. Egyszer azonban a toronyőrt is villámcsapás sújtotta — szélütés. Akkor történt, amikor nyugdíjba küldték. Belebetegedett a toronytól való válásba. Felgyógyult, s vissza is tért hűségesen a torony őre.

Hétfői Hírek 1964