Tizenkét éve gyűlik az anyagom Buga doktor portréjához. Tucatnyi esztendeje dolgozunk ugyanazon szerkesztőségben. Naponta hallom, amint az összetéveszthetetlen hang kiszűrődik a szerkesztőségi folyosóra : „.. .csak azt tanácsolhatom, kezelőorvosát ne fájdalomcsillapítókért ostromolja, hanem kérje meg, utalja be..., disznóölés után az őszi zsírszegény táplálkozás az ellenkező végletbe csap át...” — dr. Buga László diktálja gépbe üzeneteit. Szivarfüstjével együtt bodorodnak a sikamlós viccek a derűs kiszólások. Buga doktor munkaszobáját nem ijedt sóhajok és szigorú éterillat lengi be, hanem a barátság és a jókedély verőfénye. Pedig Buga néha dörmög is. Néha zsémbes. De mindig Buga.

Az meg mit jelent? Egyszer már le kell írnom a teljes nevén és címén: dr. Buga László érdemes orvos, az Egészség című lap főszerkesztője, a Rádió és a Szabad Föld egészségügyi tanácsadója, a TIT Egészségügyi Országos Választmányának titkára.
Milyen?
Más, mint amilyennek az ember képzeli.
Aki csak a rádióból ismeri népi ízeket és mindig praktikus tartalmakat hordozó beszédét, az talán még azt is gondolhatná: nádtetős házban él; fejőszék az ülőalkalmatossága; ha megfárad az előadások fogalmazásában, befog a homokfutójába és kocsizik egy nagyot.
Buga doktor Budán él egy szép, magányos házban. Szobájában orvosi hallgatót is látok, de Gulácsy-rajzot Székely Bertalan-festményt, Szűr-Szalbó-karikatúrát is. Megáll egy kép előtt és a szignálatlan alkotás felé bök kuncogva:
— Állítólag Munkácsy.
A bíborban fürdő táj valóban a nagy festő színvilágát idézi föl, az ecsetjárás is a hajdanvolt asztalosinas korai műveire emlékezteti az embert.
Aztán népi cserepeket mutat a házigazda, egy pipagyűjteményt, a cserépkályha előtti orosz szamovárt. Egy portré magát a doktort ábrázolja.
Ha ezek között a tárgyak között látom Bugát, merőben más, mint amilyennek a szerkesztőségi folyosóról ismerem.
A szerkesztőségi Buga úgy ontja a tanácsadó leveleket, mint egy levelező automata. A budai Buga doktor arcán már ott van a hetvenedik éve felé iparkodó ember fáradtsága. Ez a beszélgetés is húzódott néhány napig, mert az orvos kórházban volt.
— Mi baj ért Laci bácsi?
Az elegáns tollú doktor úr egy csintalan kamasz öniróniájával mondja:
— Belaktam. Fütyültem a diétára. És ez lett..,
Igen, közelről nemcsak a tárgyak, az egyéniségek szabálytalan részletei is kirajzolódnak. Mert mit mond Buga doktor, ha másnak ad tanácsot?
— Az. egészséges életre akarok nevelni.
Jó természettudományos fölkészültség birtokában végzi Laci bácsi ezt a munkát. Ám a Fészek utcai házban most mégsem erről beszélünk, hanem elővesz egy album alakú könyvet, melynek elejére ezt írta: „Csak magamnak”. Buga doktor verseit tartalmazza a „titkos” könyv.
A szomszéd szobából behallatszik a tévé hangja. Lóversenyt közvetít. Egy lóról beszél a riporter, a paripa huszonegyszer futott az idén és háromszor nyert.
— Figyelsz? — kérdi vendéglátóm.
— A gyalogdoktor énekét olvasom. Olvassa:
— ... Lábam alatt göröngy, hónom alatt árok .. .
— felém se köpnek az egészségkirályok.
Gyalogutak körül a bánatok nagyok. Azok közt kódorgó gyalogdoktor vagyok.
— Ezt mikor írtad? — vallatom a pipából szivarozó öregurat.
— Amikor falusi orvos voltam, és kifirkáltak velünk a nagyok.
Aztán versben megírt orvosportrékat olvas, Pasteurét, Semmelweisét, Tétován arra célzok, hogy verstechnikája a Cvranót fordító Ábrányi Emil ritmikai és rím megoldásaira emlékeztet. Nevetve vállalja a rokonságot és könyv nélkül idéz egy monológot az örökzöld romantikus verses játékból.
A tévében már táncdalokat énekelnek.
— Mikor halt meg beteged utoljára? — rántom vissza a versek világából, Berda József és Ladányi Mihály itteni látogatásainak emlékei közül a gyógyító Bugát.
— Még falusi orvos koromban. Rettenetes volt. Amikor a gyászmenet végigviszi a falun a holtat, és énekük behallatszik a doktor rendelőjébe is ... Most már régebben nincs közvetlen kapcsolatom betegekkel.
Igen, itt minden más ... Megtudom, hogy apja-anyja néptanító volt. Nagyapja cipész ... ősei között szlávok is akadtak, ő maga Bukovszky néven kezdte pályáját. Beszél szlovákul — a szép magyar beszédben olyan mestere volt, mint Ascher Oszkár — elszakíthatatlan érzelmi szálak fűzik csehszlovákiai szülőfalujához.

Egyik őse Damjanich tábornok parancsőrtisztjeként vett részt a szabadságharcban. Ismerte Csernoch hercegprímást, de ugyancsak Esztergomban barátságába fogadta őt az a fényképész, aki a forradalom marxi igéit terjesztette a prímás városában. Diplomát szerzett a régi világban, s az elaggott történelmi szakasz záróképében Buga doktort letartóztatták a nyilasok.
A tévében híreket olvasnak.
— Mondj egy kedved szerinti ebédet
— biztatom.
Mondja:
— Húsleves, metélt tésztával, bele egy kis zöldpaprika... Nekem mindegy, hogy milyen hús, de utána hús legyen. Lehet egy jó szaftos fasírt is. Minden ebéd végén tésztát kívánok. Főtt tésztát. És gyümölcsöt. A rafinált ételeket nem szeretem.

És mondja, hogy édesanyja, ha kedvezni akart neki gyermekkorában, házi szilvalekvárral örvendeztette meg. És a tanítóház légköréről beszél.
— Apám mondta: jött száz summás, nem látod, hogy három lavórjuk van?... Nem látod, hogy szalonnából is kevés jut nekik? Nem látod?
Megpillantok néhány könyvet a fekhelye mellett.
— Miket olvasol, Laci bácsi?
Kezembe nyom egy kötetet:
— Ez az én szépirodalmam.
A barna fedelű kötet dr. Lipták Pál „Embertan és ember származástan” című munkája. De kiderül, hogy mégsem csak ezen a szellemi táplálékon él. A polcon Arany, Gárdonyi, Mikszáth munkái. Buga doktorban van valami Mikszáth pipaszó mellett adomázó figuráiból. És nem lep meg, amikor imigyen egészíti ki a tájékoztatást:
— Ha nagyon fáradt vagyok, itt van Tóth Béla anekdotagyűjteménye .. . Vagy Koller munkája a kromoszómákról és a génekről.
Teát tölt és mákos süteménnyel kínál. Olyannal, amilyet manapság csak azok a háziasszonyok sütnek, akik még nem rövid tanfolyamokon tanulták a fehérasztal szolgálatának titkait.
Nézem Buga doktort, aki a minap jött meg a kórházból. Egy emberöltővel ezelőtt mondta el első előadását a Szeged-Alsóvárosi Gazdakör parasztjai előtt. Azóta hány ezerszer magyarázta az egészséges élet titkait?

Irt tizenhét könyvet. (Este nvolc-kilenc körül már ágyban van, hajnali három-négy óra tájban már ébred és íróasztalához ül, hatkor már reggelizik.) Idén húszéves a Rádió „orvosi tanácsok” adása, melynek keretében Buga doktor ezernél jóval többször állt a mikrofon elé. Húsz évnél hosszabb idő alatt húszezernél több levélre válaszolt a Szabad Föld tanácsadójaként.
— A levelek hetvenhárom százaléka faluról jött — mondja. — Huszonhét százalékán városi bélyegző volt.

A tanácsot kérők hatvanöt százaléka nő, harmincöt százaléka férfi. Ami a válaszokat illeti: az esetek negyvenegy százalékában csak jó szót tudtam adni. A levelek tizenöt százaléka nem egészségügyi problémát tartalmaz, öt százalékuk merő ostobaság, olyan tartalmú, hogy arról beszélni sem érdemes. A levélírók két százaléka szerencsétlen elme-beteg ... Ám a panaszok harminckilenc százalékára eredménnyel kecsegtető kézzelfogható, komoly tanácsot adhattam.
Ezt egy hatvanhat éves férfi mondja, akinek arcán csak a példás önfegyelem palástolja most is a fáradtságot. Képeket mutat fészekaljnyi családjáról — négy gyermeke, hat unokája van ... Az idén Budapesten hetvenöt, vidéken kilencvenhat előadást tartott. Nem ismerek embert, aki elfoglaltabb volna. Amikor búcsúzáskor már az utcáról nézek távolodó alakjára, csak egyre gondolhatok: ... neki vajon ki beszél a hosszú élet titkáról?

BAJOR NAGY ERNŐ

Tükör 1972