Bevallom, eddig csak annyit tudtam Felsőtárkányról, hogy egyáltalán a világon van. Hát akkor honnan tudhattam volna azt a szomorú szenzációt, hogy a 2742 lakosú bükkalji nagyközség egyszerre két országos rekord -büszke birtokosa" is?

Mi ez a két országos rekord?

Az első: Felsőtárkány lakossága — a SZÖVOSZ hivatalos statisztikája szerint — 1964-ben több mint 4 millió forintot adott ki a község három italboltjában különféle italokért. Durván számolva, így egy főre 1500 forint esik. Nos, ez a mennyiség az országos átlag háromszorosa!

A második: könyvvásárlásra ugyanennek a községnek a lakosai fejenként csak 6,30 forintot költöttek. Ez a mutató pedig az országos átlagnak csupán egyharmada!

Varga Sándornak, a SZÖVOSZ Könyvterjesztő Vállalat igazgatójának jutott eszébe, hogy utána néz alaposabban, közelebbről, mi lehet az oka ennek a két megdöbbentő országos rekordnak? A Televízió dicséretére váljék, hogy a kitűnő ötlet hallatán azonnal kötélnek állt, és Mohai János operatőrrel, Bánki Iván rendezővel, Varga Zsuzsa szerkesztővel együtt négy napon keresztül mindenüvé nyomon követték a házról házra járó, kíváncsi könyvterjesztő igazgatót.

Ime, Svella Jani bácsi, aki saját bevallása szerint éppen a -Sugárnál" dolgozik. Értsd alatta: a napsugárnál. Vagyis: sehol. A könyvek nem érdeklik, legszívesebben a -bokorugró" (féldeci) vagy a -kapudöngető" (deci pálinka) társaságában tölti el idejét

A falu úgyszólván verébugrásnyira fekszik az ősrégi, országos hírnevű nevelési intézményekkel rendelkező, jelentős ipari üzemekkel, szép és jó színházzal dicsekvő várostól: Egertől, és — kulturális szempontból a törpék színvonala alatt van!

Nyolcszázhatvan család lakja, az utóbbi tíz esztendőben 268 ház épült itt. Háromszáznyolcvan család nevén szerepel bankbetét, amelyeknek együttes összege több mint 2 millió forint. Ezerötszázharmincöt férfi és nő jár el dolgozni innen gyárakba, üzemekbe, állami gazdaságba, mindegyikük tisztességesen keres. A helybeli Dózsa Tsz-nek 198 tagja van, akik munkaegységenként körülbelül 28 forint készpénzt kapnak. A pajtákban, fészerekben 6 személyautó és 157 motorkerékpár várja, hogy nyergében gazdájával nekivágjon a nagyvilágnak. S hogy még érthetetlenebbé váljék ez a szomorú, szellemi közöny, íme, még egy adat: a falu lakosai közül 576-an végeztek nyolc általános iskolát, harmincan érettségiztek, ketten végeztek főiskolát, négyen egyetemet!

Hát akkor? Miért tesped Felsőtárkány kulturális élete?

Kezdjük ott, hogy a csaknem háromezer lakosú nagyközségben nincs olyan emberi szóval elfogadhatónak nevezhető hely, ahol igazi, komoly kulturális élet kialakulhatna. Egy öreg hangversenyzongora, 2610 könyv, egy mozivetítőgép, ami a MOKÉP tulajdona, ez a kulturális javak nagyja, amivel a falu lakossága rendelkezik. De már a könyvek számára nem jutott tisztességes polc: asztalokon, székek hátán henteregnek, hegyekbe hányva. Olvasónak és könyvtárosnak egyaránt elmegy a kedve tőle, hogy nekivágjon és kibogarásszon ebből a sűrűségből egy jó könyvet.

A falu vezetői elmondották: a kulturális igények kielégítésiének oroszlánrésze itt is a rádiókra, tv-készülékekre hárul. 523 rádió és 55 tv van a postán bejelentve.

Hiába, hiába, bárhogy is forgatom ezeket a beszélő számokat, csak nem múlik a keserűség a szívemben. Könyvekre egész esztendőben 17 265 forintot költöttek, italra több mint 4 milliót. Illetve, rántsuk le a leplet még egy harmadik felsőtárkányi szenzációról is, hátha felfigyelnek rá az egri pénzügyőrök: a helybeli dugics-kocsmákban is sok pénzt költenek alkoholra a felsőtárkányiak! Ugyanakkor betűre pedig csak annyit adnak, mint amikor az Apák Boltjában rendelnek három decit tisztán.

Ugyan csupa vészjósló' huhogás eddig cikkem minden sora, mégis szeretném valami biztató híradással zárni beszámolómat. Bartók László pedagógus, aki már negyven esztendeje tanít a faluban, elmondotta, hogy egy elhanyagolt épületben, amelyet igen nagy jóindulattal klubnak neveznek a helybeliek — tánc-, ének-, báb-, meg színjátszó csoport, és egy vegyes zenekar munkálkodik. Az öt kulturális csoport összesen 214 főnyi tagságot számlál. Ami a legreménykeltőbb mozzanat: szinte valamennyi tag fiatal, legtöbbjük most állt ki az iskolából.

Ha módjuk lenne hozzá, ha igazi, társadalmunkhoz méltó otthont kaphatnának, ők hamarosan kiküszöbölhetnék a falu becsületén esett csorbát. A jelenlegi körülmények között viszont egy helyben topoghatnak.

Van a hivatalosan 132 személyes -mozi", amelyben előadások alkalmával kétszázad-magukkal szoronganak a felsőtárkányiak, van a már bemutatott -könyvtár", a -zeneszóba-, amelyet csordultig megtölt a behemót zongora, meg a -klubszoba", ahol nem kaphatnak a művelődni vágyók se egy jó feketét, se málnaszörpöt.

Ha leütnek a zongorán egy akkordot, hullik a vakolat ...

A falu vezetői megkísérelték vázolni ennek a meghökkentő állapotnak az okát. Elmondották: Felsőtárkány lakossága valaha nincstelen summás nép volt. Akkoriban csak az ital vigasztalhatta meg őket. A baj az, hogy az új világban még nem mozdítódtak meg igazán.

Az ország sok száz és ezer falujában összefogott a lakosság, és társadalmi munkában nekivágott a művelődési otthon felépítésének. Felsőtárkányban miért nem jutott ez még eszébe senkinek az elmúlt húsz esztendőben? Jelen pillanatban a fiatalság jobbára elvágyódik innen. Már mondottuk: úgyszólván verébugrásnyira székel innen Eger városában a járási, meg a megyei tanács. Hogy engedhetik meg, hogy a közvetlen szomszédságukban két ilyen szomorú, lesújtó országos rekorddal mélyen aludjon egy nagy falu?!...

Irta és fényképezte: Hunyady József

Képes Újság 1965. január